Nem sokkal ezut�n a T�nd�rek Kir�lya is arra j�rt, amerre a mi ember�nk. � is megl�tta a vaoit, � is megk�v�nta. Fogta mag�t, a f�sz�lat leoldotta, �s hely�be giliszt�b�l k�t�tt csom�t a gy�m�lcsre.
Egyszer azt�n azt gondolta mag�ban az ember: "A vaoi meg�rett. Megyek �s ki�som."
Ment, mendeg�lt, m�g arra a helyre nem �rt, ahol a gy�m�lcs�t hagyta. Lehajolt, hogy megn�zze, �s �gy tal�lta, hogy �rett, mert a levele vil�gos volt, s n�h�ny m�r a f�ldre hullott.
Fogta h�t az �s�botj�t, �s m�r �ppen ki akarta h�zni a f�ldb�l a vaoi gy�kereit, amikor a T�nd�rek Kir�lya ott termett mellette, �s haragosan n�zett r�.
- Mit teszel, te ember - k�rdezte zordonan -, nem l�tod, hogy ez a vaoi az eny�m? Hogy mersz hozz�ny�lni?
- Nem �gy van az - felelte az ember. - Ez a vaoi az eny�m. Nemr�giben itt j�rtam, �s f�b�l csom�t k�t�ttem r�, hogy megtal�ljam. Igaz, a csom� nincs rajta, tal�n elsz�radt a forr�s�gban, de h�t az�rt a vaoi az eny�m.
- Hazudsz! - ki�ltotta a T�nd�rek Kir�lya. - A csom�t �n k�t�ttem f�ldi giliszt�b�l. Ha te k�t�tted volna, a tied is meglenne.
Sz� sz�t k�vetett, v�g�l a T�nd�rek Kir�lya bel�tta, hogy er�s emberrel van dolga.
- B�tran besz�lsz, j� t�rzsf�n�k lehetsz. Hozd h�t ide az embereidet, hadd l�ssam, h�nyan engedelmeskednek a szavadnak.
Az ember hatalmasat ki�ltott, de �gyis tudta, hogy hi�ba, a messzir�l j�tt h�v� sz�t nem hallj�k meg. M�g egyszer ki�ltott, azt�n felhagyott a pr�b�lkoz�ssal.
Akkor azt mondta a T�nd�rek Kir�lya:
- Most �n ki�ltok.
Egyet ki�ltott, �s azon nyomban j�tt r� a v�lasz. Ezerfel�l visszhangzott az erd�, f�vekb�l, barlangokb�l, v�lgyekb�l �s f�k cs�cs�r�l sz�lltak a hangok a T�nd�rek Kir�ly�hoz.
- Hallod? - mondta a T�nd�rek Kir�lya. - Az �n n�pem v�laszol. Hol van h�t a ti�d?
Az ember nem felelt, de kih�zta a vaoit a f�ldb�l.
Ezt m�r nem t�rhette a T�nd�rek Kir�lya, �s birokra kelt vele. Hol az egyik volt fel�l, hol a m�sik, s egyre d�h�sebben k�zd�ttek egym�ssal, amikor m�r-m�r v�gleg fel�lkerekedett az ember. De a T�nd�rek Kir�lya ekkor a n�p�t sz�l�totta.
J�ttek a t�nd�rek mindenhonnan, al�sz�lltak a f�k koron�i k�z�l, felr�ppentek a magas f�b�l, el�b�jtak a barlangokb�l, let�dultak a messzi hegyekb�l, odasereglettek a t�voli v�lgyekb�l, �s bet�lt�tt�k az eg�sz vid�ket.
Az ember l�tta, hogy ekkora t�ler�vel nem k�zdhet meg m�sk�nt, mint furfanggal.
Azt mondta h�t nekik:
- Ha meg akartok k�t�zni, ne ezekhez a vastag f�khoz k�ssetek, hanem az aiumaumara �gaihoz.
A t�nd�rek meghallgatt�k a k�r�s�t, �s egy aiumaumara p�zn�hoz k�t�tt�k f�sz�lakkal, �gy vitt�k az uruk el�. �tk�zben a f�sz�lak term�szetesen elszakadtak, �s az ember leesett a f�ldre. A t�nd�rek pedig - but�cska n�ps�g - ide-oda szaladg�ltak a f� ut�n.
V�g�l is �jb�l megk�t�tt�k az embert, �s tov�bbmentek.
Alig tettek n�h�ny l�p�st, amikor meg az aiumaumara �ga t�r�tt el, �s az ember ism�t lehuppant a f�ldre. Sok�ig fek�dt ott, am�g a t�nd�rek �jabb �gak ut�n n�ztek.
Siker�lt is �jb�l megk�t�zni�k az embert, de alig haladtak valamennyit, amikor ism�t elszakadt a f�, majd elt�r�tt az �g. �s ez �gy ment hajnalig, amikor a nap felt�nt, s a t�nd�reknek el kellett t�nni�k az emberi szem el�l.
Amikor a kakas m�r h�rmat kukor�kolt, a t�nd�rn�p elmenek�lt a rejtekhely�re, �s otthagyta az embert a f�ld�n, ott, ahol utolj�ra szakadt el a f�b�l sz�tt k�tel�k.
Az ember se volt rest, sietett haza a faluj�ba, a kunyh�j�ban led�lt a fekhely�re, �s azt mondta az asszony�nak:
- Gy�jts t�zet, asszony, hogy megmelegedjek, �s adj ennem, mert meg�heztem.
J� �tv�ggyal evett, nagyot aludt, �s m�snap reggel pihenten �bredt.
Ekkor �sszeh�vta az embereit, elmondta nekik, hogy mi t�rt�nt vele, s akkor mindannyian magukhoz vett�k a legjobb fegyvereiket, f�kly�kat gy�jtottak, �s �gy indultak a T�nd�rkir�ly barlangja fel�.
A t�nd�rek a barlang �reg�ben a s�t�tben v�rt�k, hogy elj�jj�n az �jszaka, �s �k ism�t el�b�jhassanak, de a hirtelen f�nyt�l megr�m�ltek �s szerteszaladtak.
- Ai-gugugu! Ai-gugugu! - kiab�lt�k, de a hangjuk hamarosan elveszett a z�rzavarban, s mire a f�kly�k kialudtak, nem volt ott egy fia t�nd�r sem, valamennyi nekiszaladt a vakvil�gnak.
Akkor az ember sz�ve megtelt �r�mmel, �s visszat�rt arra a helyre, ahol a vaoit megjel�lte. Mindannyian j�llaktak a vaoib�l, �s v�gan voltak.
Ha a t�nd�rek nem szaladtak volna el, akkor az ember m�g ma sem ehetne vaoit.