 |
Köszöntelek |
|
Köszöntelek
Tündérországban | | |
|
Tündérek |
|
|
| | |
|
Varázslatos lények |
|
|
| | |
|
"Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig,
amit mondtam.
Halandóból így lettem
halhatatlan."
|
|
Társalgó |
|
|
| | |
|
Wass Albert - Igazgyöngyök |
|
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
S a mélybe hallott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek... | | |
|
Wass Albert - Álomtündérhez |
|
Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved! | | |
|
Bölcsességek |
|
| | |
|
Árelle - Egy életnyi... |
|
Egy életnyi hosszú, hirtelen jött álom,
Mely magával repít könnyű angyalszárnyon.
Vágtatva fekete felhőkön, vörös napokon át
Oda, hol életre kel a szél, hallod szavát
A messziség bíborszín folyamának
Hová a fűszálak mindig visszavárnak.
Hol perzsel a láng, de meg nem éget,
S egy kedves fűzfaág körülölel téged.
Halandó nem álmodott szebbet még soha,
S téged elvitt a Gondviselés bánatodtól tova!
Antik ódák, ős mítoszok völgyébe,
Istenek és titánok mágikus földjére.
Ismerős ének csendül a távolban:
Tündérek táncolnak sziromfátyolban.
Te tudod dalukat, bár nem tanultad soha,
Szellemedben van a letűnt idők kora.
Magadban cipeled fényes isten lényedet,
Hogy mindig újra megértsd a lényeget.
Válaszokat kutatsz, küldetésed várod,
Mit magadnak adtál: saját utad járod.
Fénylények öveznek, akármerre nézel,
Egyszerű halandó ezt fel nem éri ésszel!
Liliomillatú szellő cirógatja arcod
Te érzed, hogy érdemes folytatni a harcot.
Elterülsz a földön, ezeréves fák alatt,
És hogy itt kell hagynod:
a szíved megszakad.
Az vigasztal, hogyha felnézel az égre,
Melyet egy istennő festett sötétkékre,
Láthatod a Vénuszt, a lelked csillagát,
A Múzsád és Éltetőd örök
szigillumát! | | |
|
Tündérek Jóbarátja |
|
| | |
|
Lady Moontól:) |
|
| | |
|
|
|
Sophie Versei |
|
Sötétség urai
Éjszaka van már.
Mindent beborít a mély sötétség.
S akkor előjönnek ők.
A sötétség urai.
S aki kinn van a fagyos éjszakában,
Azt elfogják! Elhurcolják!
Lábuk nyomán vannak a mélység útjai.
Mindenki retteg. Fél.
Mikor jönnek sose fúj a szél.
Mégis jeges hideget árasztanak magukból.
Ők a szürkeárnyak a sötét odúból.
Vágyakozás
Szeretném ha velem lennél.
Szeretném, ha átölelnél.
Szeretném ha azt mondanád nekem:
SZERETLEK!
Csak fekszem, fekszem hangtalanul...
A szememből egy könnycsepp kicsordul.
Utánad folyik! Miattad sírok!
Felálltam...
Aztán összesetem.
Nem emlékeztem másra,
Csak a vágyakozásra.
Mit tettél velem?
Elvesztem a fekete ködben.
Miattad...
Szerelem kínja
Mit tegyek?
Szorul a szívem.
Szenvedek, mint pillangó
Az éj sötétjében.
Elesek, elájulok!
Kettéreped szívem, mint
Hegyoldalon a szivárvány.
A patak mellett
Állok a patakparton.
Mit tegyek?
Minek éljek tovább?
Csak fájdalom hasítja szívemet!
Bevessem magam a vízbe?
Egyesüljek a patakkal?
Nem! Nem teszem meg...
Inkább élek fajdalommal...
A halott virágok lelke
Mi lesz velem?
Soha többé...
De állj! Ha egy virág meghal...
Mi legyen nehéz szívemmel?
Fájdalom, kín, szenvedés?
Nem igy akarok élni!
Kérlek titeket védjetek meg
Halott virágok lelkei | | |
|
|
|
Menü |
|
|
| | |
|
Tündér-Pihenő |
|
|
| | |
"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!"
/Jim Morrison/
|
|
Linkajánló |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
