Sárkányok a legtöbb nép mondavilágában szerepelnek, többnyire szörnyetegként ábrázolva. Az időszámításunk előtti évezredektől egészen a középkorig találhatunk történetekben felbukkanó sárkányszerű lényeket. Testük pikkelyes - némi hasonlóságot mutat a krokodilokéval vagy épp a kígyókéval - farkuk hosszú, kacskaringós, gyakran nyílhegyben végződő.

A kínai kultúrában már időszámításunk előtt tízezer évvel megjelentek. Mennybéli lénynek tartják, aki láthatatlanná tud válni. Annyira tisztelik, hogy minden évben hatalmas ünnepséget rendeznek a tiszteletére. (A kínai horoszkóp egyik jegye is a Sárkány.)

Megjelentek az egyiptomi, a sumér, a hettita, majd a skandináv mitológiában is.

Nyugaton leginkább a brit mondavilágból származó sárkány ismert. Többnyire valamit védő alakokként szerepeltek: barlangokat, szüzeket, szent kutakat vagy kincseket őriztek. Gyakran "féregként" emlegetik őket. Sokszor a hősiesség jelképe volt egy-egy sárkány legyőzése.

Valószínűleg keresztény hatásra nyilvánították később gonosz lénnyé. Rossz ómennek tartották a sárkányra utaló jelek megjelenését: balszerencsére, betegségre, halálra utaltak.

A sárkány képzete egy hosszas fejlődés eredményeképpen jött létre. Az európai népek hitvilágában a sárkányt többféle – korábbi elképzelésekben élt – démon (forrásokat, vizeket, hegyeket őrző démonok) tulajdonságaival ruházzák fel. Mindezek mellett a történeti fejlődés során a sárkányelképzelések széles skálájával találkozhatunk.

Többfejű sárkány:  A vizeket őrizte, tüzet okádott, teste óriási gyíkhoz hasonló. Leányfaló szörny.
Zomok: Réten, mocsaras helyen élt. Disznóval, birkával táplálkozott, a pásztorok réme volt.
Mocsári sárkány: A zomok rokona, ugyancsak a réteket és a mocsarakat kedvelte, azonban emberekre vadászott, nem a jószágra.
Sárkánykígyó: Egyfejű, óriási szárnyas gyík. A hiedelemmondák szerint a garabonciások "hátaslova".
Alvilági sárkány: A hős leereszkedik az alvilágba, hogy a királykisasszonyokat kiszabadítsa. Az alvilágban sorra legyőzi a sárkányokat. A sárkányok a hőssel ember módjára küzdenek, a sárkányoknak buzogánya, kardja is van. Karral, kézzel, ugyanakkor több fejjel rendelkező lénynek tekintik. A magyar mesevilágban az alvilági sárkány – több feje ellenére – emberhez hasonló életet él. Az alvilági kastély legtöbbször madárlábon forog.
Felvilági sárkány: Az Égigérő fa típusú mesékben tűnik fel, a felettünk lévő világrétegben él. Többnyire hét feje van, királylányokat rabol, szintén ember módjára él és kastélyban lakik.
Égitestrabló sárkány: A középső világrészen él, lovon jár és égitesteket rabol. Felesége rosszindulatú démon.
Ember alakú sárkány: Külsőre és viselkedését tekintve egyaránt emberi. Északkelet-Magyarországi mesékben fordul elő. A mesehős többnyire csak a sárkány szemébe nézve jön rá annak igazi mivoltára. Többnyire természetfeletti erővel rendelkezik, rosszindulatú.