 |
Köszöntelek |
|
Köszöntelek
Tündérországban | | |
|
Tündérek |
|
|
| | |
|
Varázslatos lények |
|
|
| | |
|
"Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig,
amit mondtam.
Halandóból így lettem
halhatatlan."
|
|
Társalgó |
|
|
| | |
|
Wass Albert - Igazgyöngyök |
|
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
S a mélybe hallott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek... | | |
|
Wass Albert - Álomtündérhez |
|
Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved! | | |
|
Bölcsességek |
|
| | |
|
Árelle - Egy életnyi... |
|
Egy életnyi hosszú, hirtelen jött álom,
Mely magával repít könnyű angyalszárnyon.
Vágtatva fekete felhőkön, vörös napokon át
Oda, hol életre kel a szél, hallod szavát
A messziség bíborszín folyamának
Hová a fűszálak mindig visszavárnak.
Hol perzsel a láng, de meg nem éget,
S egy kedves fűzfaág körülölel téged.
Halandó nem álmodott szebbet még soha,
S téged elvitt a Gondviselés bánatodtól tova!
Antik ódák, ős mítoszok völgyébe,
Istenek és titánok mágikus földjére.
Ismerős ének csendül a távolban:
Tündérek táncolnak sziromfátyolban.
Te tudod dalukat, bár nem tanultad soha,
Szellemedben van a letűnt idők kora.
Magadban cipeled fényes isten lényedet,
Hogy mindig újra megértsd a lényeget.
Válaszokat kutatsz, küldetésed várod,
Mit magadnak adtál: saját utad járod.
Fénylények öveznek, akármerre nézel,
Egyszerű halandó ezt fel nem éri ésszel!
Liliomillatú szellő cirógatja arcod
Te érzed, hogy érdemes folytatni a harcot.
Elterülsz a földön, ezeréves fák alatt,
És hogy itt kell hagynod:
a szíved megszakad.
Az vigasztal, hogyha felnézel az égre,
Melyet egy istennő festett sötétkékre,
Láthatod a Vénuszt, a lelked csillagát,
A Múzsád és Éltetőd örök
szigillumát! | | |
|
Tündérek Jóbarátja |
|
| | |
|
Lady Moontól:) |
|
| | |
|
|
|
A legszebb tündérmesék |
|
A TAVITÜNDÉR |
Jakob és Wilhelm Grimm |
|
Élt egyszer valaha régen egy molnár a feleségével. Szerették egymást, boldogan éltek, jól ment a soruk, évről évre gyarapodott a vagyonuk. Hanem a balszerencse többnyire loppal jár, s orvul csap le az emberre. Így történt a molnárral is: egyszerre csak elkezdett apadni a vagyonkája, addig-addig, míg a végén már-már elúszott a malma is, amelyben lakott. Ott tartott a szerencsétlen, hogy napról napra azt várta, mikor verik meg a dobot az udvarán, mikor árverezik el a feje fölül a tetőt.
|
Csiribiri meséi |
Demcsák Katalin |
|
"Csiribiri csiribiri zabszalma,
négy csillag közt alszom ma."
Anya, milyen ágya van Csiribirinek?
Az ágyát kérded, kisfiam? Csiribirinek kék az ágya, de volt, amikor nem ágyban aludt, mert nem volt senkije és semmije. Ott hajtotta álomra fejét, ahol ráborult az éjszaka. Az árok partján, erdő tisztásán, patak forrásánál vagy a legelőszéli bokrok alján. Aztán egyszer minden megváltozott. Csiribirinek lett háza, benne ágy, kék, mint az ég, amikor tavasszal kivirul a világ. Kék, mint a te szemed. Végtelenül kék. És ez a kék ágy csodaágy volt, az egekig is elrepítette Csiribirit.
Mesélsz róla?
Mesélek.
|
Maminti, a kicsi zöld tündér |
Lázár Ervin |
|
Dokitól
|
Mese |
Sík Sándor |
|
A csúnya királykisasszonyról és az erős királyfiról...
|
A Pitypang Meséje |
Tompa Mihály |
|
A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.
|
A hétfejű tündér |
Lázár Ervin |
|
|
Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba.
Hát ilyen csúnya voltam.
Vagy tán még annál is csúnyább.
|
Az aranypálca |
|
|
Volt egyszer egy öreg király, s annak három fia. A fiúk megegyeztek, hogy elmennek országot, világot látni, de hárman háromfelé. A legidősebb azt mondta, hogy ő megy napnyugatnak, mert ott aranyfák vannak, s azokról ő aranyleveleket szed. A középső azt mondta, hogy északnak megy, s onnét drágaköveket hoz. A legkisebb azt mondta, hogy őneki nem kell semmiféle kincs, megy a tengerre, hogy ott lásson, halljon s tanuljon.
|
Hattyútündérek |
Tündér Mesék - Hajnalcsillag |
|
Volt egyszer egy király, aki elhatározta, hogy addig nem nősül meg, míg a világ legszebb lányát meg nem találja.
|
Moha és Páfrány - Hogyan fésülték meg a tündért |
Václav Ctvrtek - Zdenek Smetana |
|
|
Moha és Páfrány a tisztáson jártak. Egyszer csak hét vékony panaszos hang ütötte meg a fülüket.
|
A három boszorkány, a tündér meg a pásztorlegény |
Bihari Klára |
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három boszorkány. Az elsőt hívták Tirrhának, a másodikat Gezilének, a harmadikat Helidónak. De akárhogyan is hívták őket, mind a háromnak egy volt a bánata. Az, hogy nem találtak férjet. Olyan csúfságosan csúfak voltak, hogy sem varázsló, sem mágus, de még sárkány vagy ördögfi sem kérte meg a kezüket.
|
| | |
|
|
|
Menü |
|
|
| | |
|
Tündér-Pihenő |
|
|
| | |
"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!"
/Jim Morrison/
|
|
Linkajánló |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
