Amikor Balor már megöregedett, fél szeme gyakran lecsukódott, és kötelekkel húzták fel szemhéját, hogy az ellenséget el tudja pusztítani.
Balornak egyszer azt jósolta egy druida, hogy saját unokája fogja megölni. Ezért egyetlen leányát egy magányos szigeten toronyba záratta, hogy soha ne mehessen férjhez, és ne legyenek utódai.
A végzet azonban mást határozott. Élt ebben az időben három kovács fivér, a sidhek nemzetségéből, akiknek olyan csodálatos tehenük volt, amelynek teje soha nem fogyott ki. Minden ember és tündér szeretett volna a tehén birtokosa lenni. Balor király is hallott róla, és elhatározta, hogy csellel szerzi meg magának.
Elment tehát Balor király a kovácsműhelybe, ahol éppen két fivér dolgozott; finom acélt vitt magával, és nekik ajándékozta, hogy készítsenek belőle fegyvereket. Amíg a két fivér a kovácsműhelyben foglalatoskodott, a harmadik őrizte a csodálatos tehenet. Balor ekkor vörös hajú kisfiú alakját vette fel, és elment a harmadik fivérhez, aki a tehenet őrizte. Rágalmazni kezdte a két kovácsot, azt állította, hogy a finom acélból saját maguknak készítenek fegyvereket, és hogy a harmadik fivért ki akarják semmizni.
Megharagudott a kovács, a tehén kötőfékjét a kisfiú kezébe nyomta, és elrohant a kovácsműhelybe, ogy bosszút álljon a sérelemért. Erre a kisfiú visszaváltozott Balor királlyá, magával vonszolta a tehenet, és hamarosan árkon-bokron túl volt vele.
Rájöttek a kovácsok a cselre, és a legidősebb fivér elhatározta, hogy szörnyű bosszút áll a lopásért. Egy druida tanácsára női ruhát öltött hát, és a tengeren át arra a szigetre jutott, ahol Balor leányát őrizték az előkelő hölgyek. Ott elhitette velük, hogy ő maga is nemes hölgy, aki hajótörést szenvedett, és így jutott a szigetre. Sikeresen rászedte az őrséget, azután titokban feleségül vette Balor lányát, majd pedig ismét eltűnt a szigetről.
Egy idő múlva a királylánynak három fiacskája született. Megtudta ezt Balor is, roppant haragra gerjedt, a szigetre hajózott, és megparancsolta, hogy a gyermekeket dobják a viharos tengerbe, ott, ahol örvénylenek a habok. Így is történt, csakhogy az egyik gyermek mégis megmenekült. A vízben úszott egy tündér, az karjaiba vette, és elvitte apjához és két nagybátyjához. A kisfiút Lugnak nevezték el, s bár anyja a fomoriak közül való volt, ő maga a sidh tündérekhez volt hasonló. Mikor felserdült, igen szép ifjú lett, és ő volt hivatva arra, hogy visszaszerezze a sidhek uralmát. Amikor már megtanulta a kovácsmesterséget, apja elvitte más mesterekhez is, és nem volt olyan tudomány a világon, amelyre ne tanította volna meg.
Akkor elment Balor király palotájához, bekopogott az ajtón, és bebocsátást kért.
- Ki kopog? - kérdezte az őr.
- Lug van itt, Balor király unokája - volt a felelet.
Az őr megkérdezte, hogy milyen mesterséghez ért, mert a palotába csak az nyerhet bebocsátást, aki valamilyen tudományban kiválik. Lug azt mondta:
- Kitűnő költő vagyok. - Az őr azt felelte:
- Költőre nincs szükségünk, van már a palotában. - Lug erre folytatta:
- Értek a kovácsmesterséghez.
Az őr azt felelte:
- Van már kovács a palotában.
- Harcos vagyok - folytatta erre Lug.
- Van már harcos a palotában.
- Hárfás vagyok - mondta Lug.
- Van már hárfásunk, a tündérek tanították muzsikálni.
- Történetíró vagyok.
- Arra sincs szükségünk, az is van már nálunk.
- Varázsló vagyok.
- Sok varázsló és druida lakik nálunk.
- Lehetnék a király pohárnoka.
- Ez a hivatal is be van töltve.
- Aranyműves vagyok.
- Az is van a palotában.
Erre Lug azt mondotta:
- Kérdezd meg hát a királyt, van-e olyan embere, aki egymaga annyi mindenféle mesterséghez ért, mint én. Ha akad ilyen, akkor én eltávozom a kapu elől.
Az őr bement a királyhoz, és jelentette, hogy ezermester áll a kapu előtt. A király előhozatta a társasjátékot, és játszani kezdett Luggal. Lug pedig minden játszmát megnyert. Erre beengedték a kastélyba, és a bölcsek székébe ültették.
Balor varázslói azonban nem akarták elhinni, hogy Lug jobban érti a mesterséget, mint ők. Egy Ogma nevű varázsló kiszakított egy óriás követ a vár falából, olyan nagyot, hogy nyolcvan pár ökör tudta volna csak megmozdítani. Kihajította a vár elé, és azt kívánta, hogy Lug hozza vissza a követ a palotába. Lug könnyűszerrel visszahelyezte a követ a falba, azután hárfáján három varázsdalt játszott a vár lakói számára. Gyönyörű volt a három dal, és ekkor már többen sejtették, hogy Lug van hivatva visszaállítani a sidhek hatalmát.
A sidhek ezután elhatározták, hogy csatába szállnak a fomoriakkal. Lug vezetésével sikerült megsemmisíteniük az ellenség derékhadát. Csakhogy hátravolt még a végső küzdelem. Balor király maga köré gyűjtötte maradék harcosait, és maga szállt szembe a sidhekkel. Pusztultak a sidhek, mert Balor egyetlen szeme gyilkos pillantásának senki sem tudott ellenállni. Csakhogy mikor Balor már fáradni kezdett, és egy perce lehunyta a szemét, Lug a közelébe settenkedett. Mikor újra felemelt szemhéját, Lug egy követ hajított egyetlen szemébe, és így ölte meg a szörnyet. Helyette unokáját, az ezermester Lugot választották meg királynak, aki bölcsen és igazságosan uralkodott. Ettől kezdve senki sem vonta kétségbe a sidhek jogát az uralkodásra. Így teljesedett be a druida jóslata.