Mill fiai közül először Ith érkezett Írországba fényes kísérettel. Akkoriban a tündérkirályok között éppen viszály dúlt. Felkérték a tündérek Ithet, tegyen közöttük igazságot. Erre Ith azt mondotta:
- Az ország gazdag, gyümölcs, méz, búza sok terem benne, a vizek halban bővelkednek. Sem nagy forróság, sem nagy hideg nem bánt itt senkit. Mindenkinek jut elég élelem, éljetek hát egymással békében.
 Csakhogy a tündéreknek nem tetszett ez az ítélet, összeszövetkeztek hát Ith ellen, és megölték. Ith emberei hajóra tették a holttestet, visszavitték az óhazába, és elmondották a történteket Mill otthon maradt fiainak. Ezek megértették, hogy Ith szavai nekik is szólnak, és hogy ezzel azt üzeni nekik: jó hazára talált a távolban.
 Hajóra szálltak tehát, és elindultak mind Írország felé. A sidhek tündérnépe azonban észrevette a hajókat, és varázslattal vették körül a szigetet. Mill fiai háromszor is körülhajózták Írországot, de nem sikerült kikötniük. Végre mégiscsak partra szálltak; a parton azonban három híres varázslónővel találták magukat szembe. Csakhogy Mill fiainak is volt egy bölcs druidájuk, a hatalmas Amargen. Ez megtudta a három varázslónő nevét, s hogy rontásuknak ne legyen foganatja, róluk nevezték el az ország három részét. Ezzel megtörte a varázst.
 Mill népe hamarosan a sidhek fő uralkodója elé került. A tündérkirály felszólította az érkezőket, döntsék el a fegyverek a viszályt. Amargen druida tanácsára Mill fiai ismét hajóra szálltak; kilenc hullám távolságra eltávolodtak a parttól, hogy jobb előjelek között térjenek vissza Írországba. Közben azonban a tündérkirály vihart támasztott, a hajók szétszóródtak a vízen, s mindegyik hajó utasai másutt értek szárazföldre. Sok viszontagság után azonban egymásra találtak Mill fiai, és csatarendbe álltak. Megütköztek a sidhekkel, és a csatát a sidhek nyerték meg. Később azonban békét kötöttek egymással a tündérek és halandók, és meghatározták, mi lesz a tündéri sidhek joga, s milyen joguk lesz Mill fiainak, akik az írek ősei voltak.
 Azóta a tündérek és az emberek békében és barátságban élnek egymással Írországban. Segítik egymást a bajban, és ajándékot is küldenek egymásnak. A tündérektől tanultak meg az írek muzsikálni. Háromféle zenét ismertek a sidhek: az első könnyekre fakaszt, a második megnevettet, a harmadik álomba ringatja azt, aki hallgatja. Megtanították az embereket a mesterségekre és a költészetre is.
 Egyszer egy tündérkirályfi elindult, hogy egy halandó királylány kezét megkérje. Három hárfás ment előtte; a hárfákat arany és ezüst borította, középen egy kék csíkor fehér szarvas bőre volt kifeszítve. Mikor a hárfások a királyi várhoz értek, először zenével tisztelték meg az ott összegyűlt előkelőket. Olyan szépen játszottak, hogy tizenkét ember szíve megszakadt tőle. Senki nem tud ellenállni a tündérek muzsikájának, a legszebb emberi zene is csak halvány visszfénye ennek.