Hattytndrek
Volt egyszer egy kirly, aki elhatrozta, hogy addig nem nsl meg, mg a vilg legszebb lnyt meg nem tallja.
Egyszer elindult az inasval lenynzbe. Mentek, mendegltek, ht elrtek egy erdt. Ott lakott egy reg remete: - Fiaim, idejr mindennap frdni hrom hatty a tba. Mikor idereplnek, a hattyruhkat levetik magukrl, s olyan szp tndrlnyokk vltoznak, hogy olyat mg nem lttatok. A kirly mindjrt azt mondta: - No, n szeretnm ket megltni! - Knnyen meglthatod, fiam. Eredj a t partjra, hzdj flre, hogy ne vegyenek szre. Mikor leszllnak, leveszik magukrl a hattyruht. Amelyik a hrom kzl a legjobban tetszik, annak a ruhjt kapd fel, szaladj ide vele nhozzm. Majd n tudom, mit kell aztn csinlni. De vissza ne nzz, akrhogy rimnkodik a tndr, akrmit csinl! Jl van, a kirly ki is ment a tpartra, elbjt. Szlltak is a hattyk nemsokra. Levetettk magukrl a hattyruht, tndrlnyokk vltoztak, bementek a tba frdni. A kirly meg erre vrt. Felkapta a legszebbnek a ruhjt, szaladt vele vissza a remethez. Szaladt, a tndr meg utna. Rimnkodott, kiablt: - Add vissza a ruhmat! Nzz vissza! Addig rimnkodott, addig knyrgtt, hogy a kirly visszanzett. Abban a pillanatban tvltozott mhkass. Az inasa csak vrta, vrta, de nem jtt vissza az ura. Azt mondta neki az reg remete: - Vrhatod, fiam, tletnapig! Mert nem hallgatott a szavamra, visszanzett a tndrlnyra. Mhkass vltozott. Eredj, keresd meg azt a mhkast, rintsd meg a kardoddal, akkor visszanyeri rendes emberi alakjt! Elindult az inas, jrklt mindenfel. Egy erdnek az aljban megtallta a mhkast. A mhek nagyon gyesen, szorgalmasan hordtk oda a mzet, sok mz volt benne. No, mindjrt megrintette a kardjval a kast, s az nyomban visszavltozott a kirlly. - Hej, des gazdm, hagyj fel az egsszel, ne keresd tbbet a tndrlnyokat, mert megint prul jrsz, s akkor mr biztos, hogy nem tudok segteni rajtad. - Nem bnom, ha az letembe kerl is, de addig nem nyugszom, mg az a tndrlny a felesgem nem lesz. Akrhogy rimnkodott az inas, szfecsrls volt az egsz. Visszamentek a remethez. A kirly msodszor is kiment a tpartra, megleste a hrom hattyt. Ahogy a tndrkisasszonyok leszlltak, levetettk magukrl a hattyruhkat, a kirly felkapta a legszebb tndrlny ruhjt, aztn szedte a lbt visszafel a remetelakba. A tndrlny meg utna. Knyrgtt, rimnkodott: - Kirlyom, add vissza a ruhmat! Nzz htra, lsd, milyen szp vagyok! Nzz htra! Annyira-annyira rimnkodott, hogy htranzett a kirly. Akkor meg egy nagy korhadt fv vltoztatta. Az inas meg mondta a remetnek: - Nem jn vissza a kirly. - Nem jn, fiam, mert megint visszanzett. Korhadt fa lett belle. Az erdben van. Keresd meg, hol van! Ha a kardoddal megrinted, ismt kirly lesz belle. Jrklt a kirly utn az inas az erdben, mindenfel bolyongott, mg vgl megtallta. Megrintette a korhadt ft, ht az nyomban visszavltozott kirlly. Akkor mg jobban rimnkodott az inas: - Kedves gazdm, ne okoskodj tbbet, hagyj fel a tndrrel, mert az letedbe kerl! - Nem bnom, ha az letembe kerl is, de enym lesz hrmuk kzl a legszebb. - Jl van, akkor gyernk vissza!Visszamentek az reg remethez. A kirly mr alig vrta, hogy ismt megleshesse a hattykat. Kilovagolt a thoz, s amikor leszlltak, megint felkapta a legszebbnek a ruhjt, aztn vgtatott visszafel. Szaladt m utna a tndrlny is. Mindenhogy rimnkodott neki: - Nzz vissza! Nzz vissza! A kirly mr nem messze volt a remetelaktl, mikor nem brta tovbb, s htranzett. Vesztre tette, mert mindjrt srknymadrr vltoztatta a hatty. Az reg remete meg azt mondta az inasnak: - No, fiam, most mr nehz lesz megtallnod, mert sok srknymadr van az erdben. Azt sem tudom, hol tanyzik, azt sem tudom, hol lehet. Mit csinljon az inas: hazament a kirlyi udvarba. Ott meg az ablaka alatt volt egy szp tereblyes fa, oda szllt a srknymadr minden jszaka. Ott szlldosott a fn, ott csicsergett. A kirlynak meg volt egy vn szakcsnje. Azt szerette volna, hogy a kirly az lnyt vegye felesgl. Nagyon megharagudott a kirlyra, mikor megtudta, hogy semmi ron nem lehet a lnybl kirlyn. Ez a szakcsn boszorkny volt, ht megsejtette, hogy a srknymadr nem ms, mint a kirly. Mindenhogy el akarta ht puszttani a madarat. Ltta, hogy ott ugrl egyik grl a msikra, ott szlldos, ht telerakatta az sszes gat borotvval. Ahogy ott szlldoglt a madr, megsrtette a lbt is, a szrnyt is. Vgl elreplt az erdbe, megtelepedett egy odvas fban. tnak indult az inas, nem hagyta a lelkiismerete nyugodni, elment jbl a remethez. - Nem tudn-e, hol van a kirly, merre van? - Fiam, mr tudom, hol van, de bajos lesz megtallnod. - Ha addig lek is, megkeresem. - No, jl van, eredj akkor az erdbe, minden odvas fba nzzl bele, mert egy faodban van megbjva. Megsebeslt a lba is, a szrnya is, jformn szllni sem tud mr. Ha kiveszed onnan, megrinted a kardoddal, megint kirly lesz belle. Kereste az inas a kirlyt, de nagyon sok idbe telt, mg megtallta. Tallt az erdben sok odvas ft, de hiba nylt bele mindegyikbe. Utoljra aztn sikerlt megtallnia a sebeslt srknymadarat. Gyengden kivette az odbl, megrintette a kardjval, ht kirly lett belle. Akkor megint mondta neki: - Flsges kirlyom, hagyjon mr fl az egsszel, mert ez mgsem lesz j gy! Olyasminek vltoztatjk el, hogy n sem tudok segteni. - Nem bnom, akrmi lesz, akrhogy lesz, de felesgl veszem a tndrlnyt! - Jl van, akkor csinlja! A kirly negyedszer is elment meglesni ket. Mikor levetkztek, levettk a hattyruht magukrl, a kirly felkapta a legszebbt, szaladt vele a remetelakba. Mr akkor nem pillantott vissza, akrhogy knyrgtt neki a tndrlny. A remete vrta az ajt eltt, tvette tle a hattyruht, bevitte. - No, fiam, most mr gy eltesszk a hattyruht, hogy a tndrlny ne tudjon hozzjutni sehogy sem, mert ha hozzjut, megint eltnik. Telt-mlt az id, a tndrlny ott maradt a kirllyal, s minthogy idkzben ersen megszerette, beletrdtt a sorsba. - Hatty mr nem lehetek, nem mehetek vissza a hazmba, ht a felesged leszek. gy is volt, felesgl vette a kirly. De mg az eskvkor a lelkre kttte a tndrleny a frjnek, hogy az dolgba bele ne szljon soha. Akrmit csinl is akrmit cselekszik, az dolgba ne szljon, mert akkor tbbet nem ltja! Sok ideig ltek egytt nagy boldogsgban, m egyszer csak kitrt a hbor. Ment a hborba a kirly, s a felesge is vele tartott. Mikor kirtek a harctrre, az asszony, akr egy megtbolyodott mind kinttte a fldre az sszes telt, de mg a bort is kiengedte a hordkbl. Mikor megltta ezt a kirly, dhbe gurult. - Mirt tetted ezt, mikor hezik az egsz csapatom? Mg borral sem tudom ket megknlni, azt is kiengedted a fldre. Mirt tetted ezt? - No, j, megmondom, mirt tettem. De beleavatkoztl a dolgomba, ht engem tbbet nem ltsz. Az tel mind meg volt mrgezve. Az egyik tiszted az ellensggel sszebeszlt, hogy megmrgezi a katonidat, gy knnyebben gyznek. A bort is megmrgezte. Nzd, itt maradt a hord fenekn egy pohrra val, knld meg vele az ruldat. az! Itasd meg vele a bort, s megltod, mi trtnik. Megitattk vele, ht meg is halt tle! - Ltod, gy jrt volna az sszes katond, ha a bort ki nem engedem a fldre. De mr engem tbb nem ltsz, mert beleavatkoztl a dolgomba. Azzal eltnt. Mikor a kirly legyzte az ellensget, tnak indult. gy hatrozott: ha addig l is, megkeresi a felesgt. Ment, mendeglt. Ahogy ment ht hatron t, beszdbe elegyedett egy regasszonnyal: - Kedves reganym, nem tudn-e megmondani, merre laknak a tndrek. - Nem tudom, des fiam, de tlnan ezen a hegyen, az erd aljn lakik a nnm, krdezd meg tle is, htha tbbet tud!Oda is eljutott. - Kedves reganym, nem tudn-e megmondani, merre laknak a tndrek? - Kedves fiam, n sem tudom, merre laknak, hanem erre s erre van egy msik erd, annak az aljban lakik a msik nnm. Eredj el hozz, nlam regebb, htha tbbet tud. Elment oda is. - reganym, nem tudn-e megmondani, merre van Tndrorszg, hol laknak a tndrek? - Kedves fiam, n meg tudom mondani, de hiba tudod meg, mert oda gysem brsz eljutni. Hanem vrj, sszehvom a madaraimat! ssze is hvott temrdek madarat. - des madaraim, melyiktk jrt Tndrorszgban? Mind azt mondtk, hogy mg egy sem jrt ott. Igen m, de egy sas mg hinyzott kzlk. Az egyik szrnyt megttte, azrt jtt ksbb a tbbinl. Krdezte tle az regasszony: - Hol ttted meg a szrnyadat? Honnan jttl? - Egyenesen Tndrorszgbl. Az regasszony odafordult a kirlyhoz. - No, itt van ez a madr, ez majd elvezet Tndrorszgba. El is vezette. A kirly megtallta a tndrtestvreket. Mikor rjuk tallt, az felesgt mr egy kamrba zrta a msik kett. Krdezte tlk a kirly: - Mirt zrttok be a harmadik testvreteket? - Azrt, mert nem szktt meg tled idejben. - No j, majd n kiengedem. Ki is engedte. - Szvem szp szerelme, rted jttem, haza akarlak vinni. - Jl van, hazavihetsz, ha mr eddig elfradtl, de elbb vrakozz egy kicsit! S elvezetett egy egyves forma ficskt. - a fiad - mutatott r a gyermekre a tndr. Nagy volt az rm, a boldogsg. Vitte a kirly a fit is, a felesgt is. Hazarkeztek, s taln mg most is lnek, ha meg nem haltak.
|