�gy sz�gyenkeztem emiatt, ahogy m�g senki R�cp�cegresen. �s forrt bennem a d�h, em�sztett a m�reg, r�gtam magam, el�nt�tt az epe. Mi�rt vagyok �n ilyen cs�nya? Ki�rt? Mi�rt? Mi v�gre? Ki v�gre?
K�t zen�sz lakott a szomsz�domban R�cp�cegresen. Jobbr�l R�cegresi, balr�l P�cegresi. R�cegresi tudott furuly�zni, P�cegresi nem.
R�cegresi azt mondta nekem:
- Cs�nya vagy, cs�nya vagy, de az�rt r�d is s�t a nap. Ha egyszer j� sz�ved lesz, el is felejted, hogy cs�nya vagy. �s meg is sz�p�lsz t�le.
De �n nem j� akartam lenni. Sz�p akartam lenni. M�rgel�dtem, acsarkodtam, kardoskodtam, ep�skedtem.
P�cegresi meg azt mondta:
- Olyan randa vagy, hogy nem lehet r�d n�zni. T�ged elvar�zsoltak. Ez a h�tfej� sz�rny var�zsolt el t�ged biztos, aki itt lakik Csodaorsz�gban. Azt kellene meg�ln�d.
- De amikor olyan sz�pen �nekel - mondtam neki.
P�cegresi legyintett.
- �lnok �nek az - mondta. - �gy csalja t�rbe az �ldozatait.
Ez a h�tfej� sz�rny vagy h�tfej� s�rk�ny, avagy h�tfej� boszorka ott �lt hozz�nk k�zel. Mert R�cp�cegres a N�gysz�glet� Kerek Erd� k�zep�n van, s innen csak egy ugr�s Ajahtan Kutarbani kir�ly fazsindelyes palot�ja, s a palota m�g�tt meg r�gt�n kezd�dik Csodaorsz�g. Ott lakott ez a h�tfej� micsoda. �s est�nk�nt gy�ny�r�en �nekelt. H�t sz�lamban. Mind a h�t sz�j�val m�s sz�lamot. H�t � var�zsolt el engem. �miatta lettem ilyen r�t. Na meg�llj! - gondoltam magamban! Elhat�roztam, hogy meg�l�m.
- Ez az egyetlen lehet�s�g - helyeselt P�cegresi, a zen�sz, aki annyira nem tudott furuly�zni, hogy m�r nem is akart, a furuly�ja is t�m�r arany volt, lyuk se volt rajta.
Ett�l kezdve mindennap edzettem, hogy legy�zhessem a h�tfej� sz�rnyet. H�tf�n s�rk�nytejet ittam, kedden l�ndzs�t sz�rtam, szerd�n karddal hadakoztam, cs�t�rt�k�n balosk�val, p�nteken p�klap�ttal, szombaton szably�val, vas�rnap vassal, v�rrel, vencsell�vel.
Meg is er�s�dtem hamar, s egy �jszaka nekiindultam. Karddal, l�ndzs�val, balosk�val, p�klap�ttal, szably�val, vassal, v�rrel, vencsell�vel.
- Meg�llek, gonosz sz�rny, meg�llek, elvar�zsl�m - ropogtattam a fogaim k�z�tt.
A talpam alatt r�dog�ltak a f�vek. Csak mentem: bimm-bumm. Mit nekem f�vek! A fejem felett recsegtek, s�rdog�ltak a f�k. Csak mentem: dimm-d�mm. Mit nekem f�k! Az �g s�hajtozott, a f�ld ny�sz�rg�tt. Csak mentem: zitty-zutty. Mit nekem �g, mit nekem f�ld!
Hajnalt�jt �rtem Csodaorsz�gba, m�g alig-alig pirkadt. De r�tal�ltam a h�tfej�re. Ott aludt egy eukaliptuszfa alatt, be volt hunyva mind a tizenn�gy szeme.
Nosza, nekiestem. Sutty, lev�gtam az els� fej�t - mintha egy h�r pattant volna el, f�ldt�l holdig �r�, megzengett a vil�g. F�l�bredt persze, �lm�lkodva b�mult r�m tizenk�t szem�vel. Nem k�m�ltem, nyissz, lev�gtam a m�sodik fej�t is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkf�, orgona �s n�rcisz illata. Fel�m ny�lt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam kem�nyen a karddal, l�ndzs�val, balosk�val, p�klap�ttal, szably�val, vassal, v�rrel, vencsell�vel.
Lehullt a harmadik feje is - forr�sok, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra.
A negyedik is - aranyhajfonatok libbentek s t�ntek el a f�k k�zt.
Az �t�dik is - felcsilingeltek s elhaltak sz�nh�z� lovak t�li csengetty�i.
A hatodikat nagyon f�ltette, h�zta, �vta, de nem menek�lt. Lenyisszantottam. Harang sz�lalt meg akkor, sok b�kess�ges harang. Egyre halkabban, egyre halkabban...
De akkor, jaj, elkapott! Szorosan mag�hoz �lelt, mozdulni se tudtam. A fejem �pp a mell�re szorult, hallottam a sz�vdobban�sait. Kopp-kopp - dobogott a sz�ve. �s azt k�rdezte t�lem:
- Mit v�tettem �n neked, ember fia?
- Meg�lhetsz - mondtam neki -, sz�troppanthasz. De akkor is j�l tettem, amit tettem, mert ilyen cs�ny�v� var�zsolt�l. �n vagyok a legcs�ny�bb ember a f�ld�n.
F�lpillantottam, megl�ttam a szem�t. F�nylett a szeme, mint a sz�p t�voli csillag. Megl�ttam az arc�t. Tavak j�s�gos t�kre, f�ld barna nyugalma, templomok b�k�je, m�jusi r�tek sz�ps�ge - ilyen volt az arca.
- Te bolond, te bolond - mondta kedvesen. Megcs�kolt jobbr�l, megcs�kolt balr�l, megcir�gatott.
Ez nem �l meg engem, ez nem var�zsolt el engem, ez nem b�nt engem, ez szeret engem. �s m�r s�rtam is; te �risten, hat fej�t lev�gtam!
Elengedett. A szeme t�kr�ben megl�ttam magam. A l�bam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hossz�k�s, nem voltam se bandzsa, se lap�tf�l�, se ty�kmell�, se harcsasz�j�.
T�rdre estem el�tte.
- Nem �rdemlem �n ezt - mondtam neki -, v�ltoztass vissza r�tt�. Hiszen hat fejed lev�gtam. Jaj, csak visszaragaszthatn�m!
R�zta a fej�t, hogy nem lehet. Mosolygott. Ekkor kelt f�l a nap, r�s�t�tt. Akkor j�ttem r�, hogy hiszen a H�tfej� T�nd�rt akartam meg�lni, a vil�g legj�s�gosabb t�nd�r�t. Balga �sszel hat fej�t lev�gtam.
Mi lesz, ha ez az egy feje is elv�sz?
- Engedd meg, hogy a test�r�d legyek, engedd, meg, hogy �rizzelek - mondtam neki.
B�lintott.
Soha t�bb� nem mentem vissza R�cp�cegresre, ott maradtam a t�nd�rt vigy�zni.
�rz�m �t ma is, l�ndzs�val, karddal, balosk�val, p�klap�ttal, szably�val, vassal, v�rrel, vencsell�vel.
Ne is pr�b�ljatok rossz sz�nd�kkal k�zeledni hozz�! Nem engedhetem b�ntani.
Mert egy bolond lev�gta hat fej�t, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigy�zzunk h�t mindannyian. L�ndzs�val, karddal, balosk�val, p�klap�ttal, szably�val, vassal, v�rrel, vencsell�vel. �s szeretettel.