 |
Köszöntelek |
|
Köszöntelek
Tündérországban | | |
|
Tündérek |
|
|
| | |
|
Varázslatos lények |
|
|
| | |
|
"Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig,
amit mondtam.
Halandóból így lettem
halhatatlan."
|
|
Társalgó |
|
|
| | |
|
Wass Albert - Igazgyöngyök |
|
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
S a mélybe hallott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek... | | |
|
Wass Albert - Álomtündérhez |
|
Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved! | | |
|
Bölcsességek |
|
| | |
|
Árelle - Egy életnyi... |
|
Egy életnyi hosszú, hirtelen jött álom,
Mely magával repít könnyű angyalszárnyon.
Vágtatva fekete felhőkön, vörös napokon át
Oda, hol életre kel a szél, hallod szavát
A messziség bíborszín folyamának
Hová a fűszálak mindig visszavárnak.
Hol perzsel a láng, de meg nem éget,
S egy kedves fűzfaág körülölel téged.
Halandó nem álmodott szebbet még soha,
S téged elvitt a Gondviselés bánatodtól tova!
Antik ódák, ős mítoszok völgyébe,
Istenek és titánok mágikus földjére.
Ismerős ének csendül a távolban:
Tündérek táncolnak sziromfátyolban.
Te tudod dalukat, bár nem tanultad soha,
Szellemedben van a letűnt idők kora.
Magadban cipeled fényes isten lényedet,
Hogy mindig újra megértsd a lényeget.
Válaszokat kutatsz, küldetésed várod,
Mit magadnak adtál: saját utad járod.
Fénylények öveznek, akármerre nézel,
Egyszerű halandó ezt fel nem éri ésszel!
Liliomillatú szellő cirógatja arcod
Te érzed, hogy érdemes folytatni a harcot.
Elterülsz a földön, ezeréves fák alatt,
És hogy itt kell hagynod:
a szíved megszakad.
Az vigasztal, hogyha felnézel az égre,
Melyet egy istennő festett sötétkékre,
Láthatod a Vénuszt, a lelked csillagát,
A Múzsád és Éltetőd örök
szigillumát! | | |
|
Tündérek Jóbarátja |
|
| | |
|
Lady Moontól:) |
|
| | |
|
|
|
Könyvajánló - Kisebbeknek |
|
|
Tükörbohócok
 Csukás István
| Vanda, a csintalan kistündér nagyon szeretett rosszalkodni. Amikor csak tehette, csomót kötött a macska farkára, kicsúzlizta a villanykörtét, felrugdosta a szemeteskukát, megrongálta a telefonfülkét, kaviccsal etette az állatkerti majmokat. Ám születésnapján szokatlan gondolat körvonalazódott a fejében: mi lenne, ha ezen a különleges napon, az alkalomhoz illõen szépen felöltözve várná az ajándékokkal érkezõ vendégeket? De ki tudott volna változtatni rongyos, piszkos ruháján, borzas, csimbókos haján, vadászcsizmában lötyögõ negyvenkettes lábán, amikor mindenki messzire kerülte rosszasága miatt? Alinka, a jó tündér azonban a különleges napra való tekintettel kivételt tett. Nemcsak meglátogatta Vandát és ajándékkal - egy szem virágmaggal - kedveskedett neki, hanem leghõbb vágyát is teljesítette: saját gyönyörû ruháit adta rá, és széppé varázsolta a rossz tündért. A ruhacsere különös változással járt együtt! A szép ruhába öltözött Vanda egyre inkább jócselekedetre, az elhanyagolt külsõ mögé rejtezett Alinka pedig valami izgalomra, egy pici rosszaságra vágyott. A két tündér szerepet cserélt, ami következményeket vont maga után. Miután Alinka véghez vitte mindazokat a csínyeket, amiket Vanda szokott tenni, a fölháborodott állatok és tönkre tett tárgyak sorra látogatták õket és a károk helyreállítását követelték. Csakhogy a bajokat most már a jó tündér szerepébe bújt Vandának kellett orvosolnia, aki eleinte nehezen, majd egyre nagyobb örömmel tett eleget a kéréseknek. De az emberi természet már csak olyan, hogy a jó és a rossz ellentétét egyszerre rejti: az örök jó cselekedet Vanda számára is egyhangúvá vált, mint ahogy Alinka is megunta az állandó rosszaságot. A történet végére a két tündér fogadalmat tett - 'Néha egy kicsit jók leszünk! Néha meg egy kicsit rosszak' -, amely egyben minden kisgyerek számára megszívlelendõ, bölcs intés. Versbetétekkel, Füzesi Zsuzsa kedves rajzaival gazdagított mese egény. | |
| Megjelent a Gesta Könyvkiadó gondozásában.
Megjelenés éve: 2002
Közremûködõ: Füzesi Zsuzsa (rajzoló)
Jellemzõk: 86 o., kötött, 29 cm
Nyelv: magyar
ISBN: 9638229756
| | |
|
|
|
Menü |
|
|
| | |
|
Tündér-Pihenő |
|
|
| | |
"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!"
/Jim Morrison/
|
|
Linkajánló |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
