Az asszony így szólt:
- Szép és fiatal hölgy szól hozzád, királyfi, olyan, akire nem vár öregkor és halál. Szeretlek téged, Vörös Konlá, és a boldogok országába hívlak. Gyere velem, ragyogó arcú, aranyhajú, Vörös Konlá! Az én kíséretemben ragyogni fogsz, és te is örökké fiatal és szép maradsz.
 Kon király megijedt ezektől a szavaktól, a druidákat hívta, hogy kergessék el a tündérasszonyt. A druida elmondotta a varázsigéket, erre az asszony almát dobott Konlának, és eltűnt. Konlá egy hónapig nem evett, nem ivott, csak a tündér almájából táplálkozott. Ettől teljesen jóllakott, és csodálatosképpen mégsem fogyott el az alma.
 Egy hónap múlva Konlában erős vágy támadt, hogy viszontlássa az asszonyt. Egy napon megint megjelent a tündér, és így szólt:
- Konlá még mindig a halandók között időzik, holott halhatatlanok hívják. Gyere velem a fellegek közé, társukká fogadnak a tündérek.
 Az asszony eltűnt, és Konlá többé egy szót sem szólt. Apja aggódva kérdezte:
- Megrontott a tündérasszony?
Konlá így felelt:
- Annyira vágyódom utána, hogy el kell hagynom családomat.
Akkor az asszony megjelent előttük, és így szólt:
- Jer Konlá, szállj be a kristályhintómba, oda utazunk, ahol a fényes nap nyugovóra tér. Vár minket a boldogok szigete.
 Ahogy ezeket a szavakat mondotta, Konlá felugrott, és beszállt a tündérasszony hintójába. Elrobogtak a hintón, a tengerpartra hajtottak, és elmerültek a tenger fényes habjaiban. Az emberek egy ideig nézték még, azután végképp eltűnt a szem elől. Így hát Kon halála után másik fia, Art lett az uralkodó, akit az Egyetlennek is neveztek, mert fivérét elvitte a tündér.