Az asszony �gy sz�lt:
- Sz�p �s fiatal h�lgy sz�l hozz�d, kir�lyfi, olyan, akire nem v�r �regkor �s hal�l. Szeretlek t�ged, V�r�s Konl�, �s a boldogok orsz�g�ba h�vlak. Gyere velem, ragyog� arc�, aranyhaj�, V�r�s Konl�! Az �n k�s�retemben ragyogni fogsz, �s te is �r�kk� fiatal �s sz�p maradsz.
 Kon kir�ly megijedt ezekt�l a szavakt�l, a druid�kat h�vta, hogy kergess�k el a t�nd�rasszonyt. A druida elmondotta a var�zsig�ket, erre az asszony alm�t dobott Konl�nak, �s elt�nt. Konl� egy h�napig nem evett, nem ivott, csak a t�nd�r alm�j�b�l t�pl�lkozott. Ett�l teljesen j�llakott, �s csod�latosk�ppen m�gsem fogyott el az alma.
 Egy h�nap m�lva Konl�ban er�s v�gy t�madt, hogy viszontl�ssa az asszonyt. Egy napon megint megjelent a t�nd�r, �s �gy sz�lt:
- Konl� m�g mindig a haland�k k�z�tt id�zik, holott halhatatlanok h�vj�k. Gyere velem a fellegek k�z�, t�rsukk� fogadnak a t�nd�rek.
 Az asszony elt�nt, �s Konl� t�bb� egy sz�t sem sz�lt. Apja agg�dva k�rdezte:
- Megrontott a t�nd�rasszony?
Konl� �gy felelt:
- Annyira v�gy�dom ut�na, hogy el kell hagynom csal�domat.
Akkor az asszony megjelent el�tt�k, �s �gy sz�lt:
- Jer Konl�, sz�llj be a krist�lyhint�mba, oda utazunk, ahol a f�nyes nap nyugov�ra t�r. V�r minket a boldogok szigete.
 Ahogy ezeket a szavakat mondotta, Konl� felugrott, �s besz�llt a t�nd�rasszony hint�j�ba. Elrobogtak a hint�n, a tengerpartra hajtottak, �s elmer�ltek a tenger f�nyes habjaiban. Az emberek egy ideig n�zt�k m�g, azut�n v�gk�pp elt�nt a szem el�l. �gy h�t Kon hal�la ut�n m�sik fia, Art lett az uralkod�, akit az Egyetlennek is neveztek, mert fiv�r�t elvitte a t�nd�r.