I.

Egyszer hol volt, hol nem - r�gecsk�n lehetett,
S az �perenci�s tengeren t�l esett, -
Volt egy �reg kir�ly a t�nd�r vil�gba',
S egy v�n feles�ge, a vasorru b�ba.

H�zokn�l tem�rdek kincs hevert rak�son,
Cs�rben, kamar�ban, pinc�ben, padl�son:
Sok darab gy�m�ntba, mint egy sz�raz l�fej,
Szolga �s szolg�l� csakugy bukdosott fel.

De ami legdr�g�bb gy�m�nt vala n�lok
Az nem volt egy�b, mint sz�p elad� l�nyok:
Apj�nak �des, de anyj�nak mostoha
Gyermeke, a t�nd�r hajadon, Ibolya.

Mint a kis ibolya, mely n� bokor alj�n,
Szem�rmetes arc�t f� k�z� takarv�n;
�gy virult rejtekben, - nem j�rtak a l�nyhoz,
F�v� sz�l is alig f�rt az ablak�hoz.

De mint iboly�cska, hi�ba nem l�tni,
Messze birja kedves illat�t bocs�tni:
�gy futott sz�p h�re t�nd�r Iboly�nak:
Kez�re kir�lyok, hercegek v�gy�nak.

Megir�gyl� t�le �lnok mostoh�ja;
B�mene ur�hoz, s �gy besz�lt hozz�ja:
"Apjok! �gy-e bizony, hogy m�r ide s tova
Elad� le�ny lesz ez a kis Ibolya?"

D�mm�g�tt, s fej�vel v�gott a v�n ember:
"Hej biz' - �gymond - feln� a le�ny, mint kender!
� ugyan sz�k�ben nincsen a k�r�nek:
Tudj' a sz�sz, melyiket is fogadjam v�nek."

Erre sz�lt az asszony: H�tha, lelkem, h�tha
M�g ma minden k�r�t sz�pen elbocs�tna:
Hogy a mi le�nyunk nem olyan kivet�;
Maga j�j�n �rte az igaz szeret�.

"Maga j�j�n �rte, s nagyra vesse fej�t,
Ha Iboly�t k�ri, a fiatal csel�d:
H�rom neh�z munka lesz nyak�ba m�rve,
Ha kid�l bel�le, hal�l az � b�re!"

R�hagy� az apjok, mert �gy volt kapatva,
Mivel a vasorru �tet ugy kapatta, -
Kir�lyfiak j�ttek, nagy hatalmass�gok:
De fogukat mind ott hagy� � nagys�gok.

V�gre egy kir�lyfi, kinek neve R�zsa,
Eltekinte arra, csak l�togat�ba;
Ismer�s volt apja az �reg kir�llyal,
Mert egy arany erd�n makkoltak a ny�jjal.

Hm! ha tudta volna a vasorru b�ba,
Mi forog R�zs�nak az esze �g�ba'...
De j� hogy most egyszer r�videbb az esze,
Nem lett volna m�sk�p bel�le sz�p mese.

II.

R�zsa nem �gy kezde hozz�, mint a t�bbi.
"Minek ezt, gondolta, az orrukra k�tni?
Hiszen egyik �reg sem lesz feles�gem,
Nem k�v�nja �ket semmin�m� r�szem."

Alig gy�zte v�rni, hogy j�j�n az este;
J�tt az egyszer azt�n, mert az �j kergette;
A kir�ly, mint tegnap, j�t �blinte tork�n,
Szengell�r' hegy�n j�rt a m�sik boszork�ny.

R�zsa sem rest, kapja, fordul egyet, t�r�l;
Leold egy nagy l�tr�t a h�z tetej�r�l,
A l�ny ablak�hoz odat�masztotta,
Ablak-karik�j�t halkan kopogtatta.

Hej, megrettent volna most a kis Ibolya,
De a t�nd�rek nem ijednek meg soha;
Odament, kinyit� ablaka fi�kj�t,
S alig pillant� meg, megszerette R�zs�t.

R�zsa pedig t�st�nt a sz�v�hez kapott,
Att�l f�lt kiugrik, noha csak m�latott,
T�ncolt, �r�m�ben verte a bord�it,
Mint bety�r a cs�rda foly�-gerend�it.

Hallgattak, pedig hej beh k�nny� lett volna
Sz�hoz jutni! - V�gre megsz�lamlott R�zsa:
"Iboly�m, gyer hozz�nk; bizony meg nem b�nod;
Szedek a kert�nkben neked sz�p vir�got."

Mond Ibolya: "Minek olyan messze menni?
Van a mi kert�nkben: ott is lehet szedni. "
Akkor hallgatott, m�g ezt a sz�t is b�nta:
Pedig v�gyott lelke R�zsa vir�gj�ra.

Felelt neki R�zsa: "No, megnyugszom ebben:
Van egy sz�p vir�gsz�l a ti kertetekben,
- Otthon a mi�nkben csak annak nincs p�rja -:
A kerek vil�gnak legszebb Iboly�ja!"

Azzal kis kacs�j�t balkez�be fogta,
Sokszor a jobbikkal v�gig s�mitotta,
S n�zett a szem�be, sok�, mintha benne
Bitangul behajtott sz�veket keresne.

�s a nagy k�k szemek, mintha orgazd�nak
�rezn�k magokat, el-elfordul�nak.
R�zsa faggat�dzott: "Ugye, haragszol r�m?"
Ibolya susogta: "Mi�rt haragunn�m!"

"No h�t adj egy cs�kot, k�rlek bar�ts�ggal!"
"Igen - mond a ly�ny - de csak �vegen �ltal..."
Ugy �m! egyet-kett�t ablakon kereszt�l,
De majd sz�z- meg sz�zat am�gy mindenest�l.

III.

Telt az �j azonban, �s felj�tt a kis hold,^[*]
R�zsa Iboly�hoz akkor ekk�pen sz�lt:
"Iboly�m, szerelmem, sz�vem legel�je!
Egyet mondan�k �n, kett� lesz bel�le.

"Embert�l soha �n m�g meg nem ijedtem:
De t�tossal v�ni nincs egy szikra kedvem.
Azt mondj�k, a ny�lnak tenyer�t kitartja,
Hozz� v�g az ember, s elolvad a kardja.

"Tudom, ha megk�rlek, oly neh�z dolgot �d
Az a s�tni val� boszork�ny mostoh�d!
�gy vesz�nek el sok hercegek, kir�lyok,
Int�semre szolg�l szomor� p�ld�jok."

"J�szte h�t, vir�gom, ibolya, tulip�n!
Arany zabot eszik Szell� j� parip�m,
De egy�k majd otthon: jer, nyeregbe veszlek,
Ap�d birodalm�n reggelig t�lteszlek."

V�laszolt Ibolya: "Sz�vem sz�p szerelme!
Sz�kn�m �jnek �j�n v�lna sz�gyenemre.
Eredj, k�rj ap�mt�l; minek elcs�ggedni?,
Igaz szerelemnek nincsen neh�z semmi!"

"Igaz szerelemnek nincs lehetlen semmi!"
Monda R�zsa b�tran - "eb fog elcs�ggedni:
Holnapi nap, mely m�r neveztetik m�nak,
Megk�rlek ap�dt�l, �letem p�rj�nak."

�gy felelt, �s n�zte milyen az �g alja:
L�tta, hogy m�r sz�pen sz�k�llik hajnalra;
Ada egy cs�kot a ly�nynak, elmen�re,
Hogy ak�r huszonn�gy telt volna bel�le.

IV.

A kir�ly meg�rtv�n mibe' f�rad R�zsa,
Nagyon megsajn�lta, s ilyet�nk�p sz�la:
"Jaj fiam, fogadj sz�t: e dologrul t�gy le;
Ugy j�rsz mint a t�bbi; mit �rsz azt�n v�le!"

R�zsa nem felelt r�, csak megr�zta fej�t,
Azzal mutat� ki, hogy nem kell a besz�d.
Kapott a vasorru ezen, a rossz p�ra,
S kiszab� a munk�t j�v� �jszak�ra:

"L�tod azt az erd�t? f�j�t mind lev�god,
Eke-talig�nak, szek�rnek csin�lod,
Felsz�ntod, beveted f�ldj�t gabon�val:
S tisztelkedel holnap b�za-kal�cs�val."

R�zsa csak nevette gondol�, k�t�dnek;
K�s�bb tudta meg, hogy hej dehogy k�t�dtek!
�jf�lig a dolgot mindenk�p fontolta:
Akkor Iboly�hoz ment, s elpanaszolta.

Csak mosolygott a ly�ny: "H�t egy�b baj nincsen?
Fek�gy' le, alugy�l, R�zsa �des kincsem;
Sose b�sulj: mire feltetszik a hajnal,
Kis�l a kal�cs is, gy�rva tejjel, vajjal."

Azonk�pen t�rt�nt. R�zsa, mihelyt l�tott,
Vitte cint�ny�ron a fej�r kal�csot.
Kin�z a vasorru, nem hisz a szem�nek:
Az erd� sehol sincs! meg�li a m�reg.

Parancsol� mostan: "Azt a nagy hegyet, ni!
Szikl�stul, k�vest�l el kell egyengetni,
Sz�ll�vel berakni, s�t bor�b�l reggel
K�stol�t is hozni, egy vagy k�t �veggel."

Akkor �jjel R�zsa - azaz hogy helyette
A t�nd�r le�nyz� - ezt is elk�vette. -
No, ez eddig j�l van; de van egy m�g h�tra:
S m�r ott maga kell �m a leg�ny a g�tra.

"H�rom vad paripa l�ngot f�, t�zet h�ny:
Ha meg�li R�zsa, �gy �v� lesz a ly�ny;
De ha meg nem birja �lni �s nyargalni,
Kegyetlen hal�llal kell neki meghalni!"

A fi� e dolgon �jra elbus�la:
Nincs Istent�l a l�, ki a l�ngot f�ja,
Most Ibolya sem tud segits�g�l lenni.
Elment hozz� m�gis, mintegy b�csu-venni.

Biztat� a kedves: "Ne l�gy olyan gyarl�,
Lovagot, ki b�tor, nem gyal�z meg a l�;
Nesze egy sarkantyu, k�sd fel a bok�dra,
S pattanj r�jok �gy, mint �nn�n parip�dra.

"�des ap�m l�szen az els� paripa:
Ezt nagyon ne zaklasd, nem �v� a hiba;
De a mostoh�mat, ki k�z�ps� l�szen,
Sarkantyuzd, zabol�zd, ugrasd meg kem�nyen.

"Harmadik parip�t k�nny� eltal�lnod:
J� lelkedre b�zom, hogy' kell vele b�nnod".
V�gezte mosolygva; R�zsa el�rtette,
A le�ny tan�cs�t pontosan k�vette.

Vagy h�rmat ker�lt az els� parip�val,
Mint t�r�tt toj�ssal, b�nt �reg ip�val;
De a m�sodikat bezzeg j�l elny�zta:
Ugratta, �t�tte, v�rig sarkanty�zta.

Hogy lesz�llott r�la, �st�k�be ragadt,
S �gy megr�ncig�lta, hogy kez�be szakadt.
Akkor a fej�hez v�gta vas kant�r�t:
�gy fizette vissza j�'karatja �r�t.

V�gre sz�p-kim�lve �lt a harmadikra,
�s annyit se b�nt�, mint egy morzsa-szikra;
Nem sok�, lesz�llott, szolg�lni k�r�lte;
Selyem kend�j�vel sz�pen megt�r�lte.

V.

Reggel a bany�nak feldagadt a k�pe
S minden�tt megl�tszott a lovagl�s k�ke:
Jaj, ha szeg�ny R�zs�t �j vesz�lybe ejti!
Farka v�g�s�t a k�gy� sem felejti.

R�zsa elj�tt, k�rni a menyasszony-�gyat;
"Nos, ti�d Ibolya; ennyi volt a v�gyad " -
Sz�lt a v�n boszork�ny - "de egy f�l tapot se'
Viszed innen a ly�nyt, fi�, engem uccse!"

R�zsa fej�t falba �gy sem igen verte,
De a ly�ny sejt�, hogy kutya van a kertbe:
"Jaj, szerelmem R�zs�m, sz�kni kell a h�zt�l:
Sohasem maradsz meg �lnok mostoh�mt�l!"

Felelt a leg�ny: "De hogy-mik�p sz�khess�nk:
Ha ki�lt nev�nkr�l, ki felel helyett�nk?"
(Mert, hogy ne felejtsem, mindig ki�ltoza
A mell�kszob�b�l, hogy: R�zsa! Ibolya!)

"Azt�n meg, ha �n most parip�m�r' menn�k
Nappal, a csel�dek k�nnyen �szrevenn�k."
"Kell is az - mond a ly�ny - itt ez a sz�r, vedd r�d:
Ha ap�m any�m nem - benne m�s meg nem l�t."

Monda, �s t�t vont ki piros kend�j�b�l,
Piros v�rt eresztett kis-ujja hegy�b�l,
H�rom cs�ppet ejtett asztal sz�glet�re;
R�zsa is; s�t�tebb volt a R�zsa v�re.

Akkor elillantak. Benn meg a mostoha
Csak ki�lt: "Ott vagytok, R�zsa, h�, Ibolya?"
�s a h�rom-h�rom csepp v�r az asztalon:
"Itt vagyunk!" felelte v�konyan, vastagon.

V�gre, hogy felsz�radt, a v�r elhallgatott,
L�tja is a v�n t�z a nyitott ablakot:
Nosza mindj�rt tudja, s k�ldi az �reget:
Hozza, f�ld al�l is, a sz�kev�nyeket.

Ezalatt j�l elment R�zsa Iboly�val,
Nem sokat t�r�dtek m�r a v�n bany�val,
Egyszer mond Ibolya: "N�zz h�tra, ugy tartom,
J�n ap�m ut�nunk: l�ngol a jobb arcom."

R�zsa h�tratekint, de nem l�t egyebet,
Csak egy s�rk�nyforma fekete f�lleget.
"Jaj, ap�m, ap�m az," a le�nyka mond�,
"Majd el�r; meg�llj csak: hogy' tegy�k bolondd�?

"Igen: �n itt egy nagy sz�l vet�ss� v�lok,
Bel�led meg egy v�n arat�t csin�lok,
Majd felelj, ha k�rdi: ezt s ezt nem sejtetted?
Igen, m�g mikor ezt a vet�st vetetted."

Els�lt a hazugs�g, a kir�ly' elhitte,
Asszony�nak a hirt azonk�pen vitte.
Felcsattan a s�t�n: "Jaj, vil�g bolondja!
Hiszen Ibolya meg R�zsa volt az" mondja.

Szidta mint a bokrot. A kir�lyi sz�j, szem
Elmeredt, s ments�g�l ennyit monda: "H�'jszen!..."
Visszak�ld�k nyomon, �s hogy szabad�lhat,
Ugy �r�l szeg�ny, hogy elfogn� a ny�lat.

�s mint sz�nahord� a sz�n�s szek�rre,
Felhasalt egy felleg puha tetej�re;
N�zett jobbra-balra; de vet�st nem l�tott,
Csak egy foly�vizet, meg egy r�nas�got.

Kid�lt-bed�lt malmot a foly�n tal�la,
�sz�reg moln�rja a zsil�pen �lla,
Sohajtott a v�zre, hogy elhagyta �rk�t,
S k�haj�t�snyir�l cs�fol� a b�rk�t.

K�rdi a moln�rt�l: "Hallja-e kend, f�ldi:
Egy leg�nyt s le�nyt nem l�tott erre j�ni?"
"�h�m! mikor ezt a rossz malmot csin�ltam",
- Felel a v�n moln�r - "az�ta se' l�ttam."

A kir�ly e h�rrel megint visszat�re.
Most sz�llt m�g az �ld�s cs�st�l a fej�re!
Minek el nem mondta a vasorru b�ba!
Megrak� s bel�kte a k�lyha zug�ba.

Akkor maga �ti k�sz�lethez l�tott,
Sz�nvon�t kerese, pemet�t, lap�tot;
Farkat �s k�t sz�rnyat k�t�z�tt bel�le:.
M�g a v�n kir�ly is visszaborzadt t�le.

VI.

M�r nem messze volt a T�nd�rf�ld hat�ra,
L�tszott, hol feh�rlik egy kopasz hat�rfa:
H�t megint elkezdi a ly�ny lassu hanggal:
"Jaj! most v�n any�m j�: �g a f�lem, a bal.

"Most nekem itt legjobb kerek t�v� lennem,
Te pedig �szk�l� kacsa l�szesz bennem;
Majd lerakja sz�rny�t �s beg�zol �rted:
Akkor csald a m�lyre, s bukj�l v�zbe, �rted?

"V�z alatt ki�szol az innens� sz�lre,
�lj fel a lap�tra, meg a pemet�re,
Mondjad azt�n: »hipp! hopp!« vagy: »egy, kett�, h�rom!
Most mindj�r' legyek t�l a t�nd�r hat�ron.«

Alig mondhat� el, ott terem a s�t�n,
A kacs�t megl�tja sz�p kerek t� h�t�n.
"Ismerlek" motyogta "j�mad�r! de v�rj csak!
Beh ragyog a tollad! mindj�rt megcib�llak."

Azzal �vig g�zolt �rte a kis t�ba.
Lebukott fen�kre, s partra �szott R�zsa;
S m�g napa motozk�l, k�zzel �gy, mint l�bbal,
M�r el is rep�lt a pemete- s lap�ttal

F�st�t vet a t� is; fel a f�stb�l pedig
Arany karim�j� felh� kerekedik,
S elt�n kedves�hez j�tszi szell�n �szv�n;
Ut�na v�n anyja �tka z�g a puszt�n:

"Orc�tlan sz�k�tt ly�ny, fogjon meg az �tkom:
Felejtsen el R�zs�d! ez a kiv�ns�gom;
Ha elv�lik t�led b�rmi kis t�volra,
Felejtsen el, mintha sose l�tott volna!"

Mennyi ocsm�ny szitkot, �tkot monda r�ja,
M�g ezen fel�l is, �lnok mostoh�ja!.
Istent is k�roml�, �rd�ng�s szavakat, -
V�tek volna k�nyvbe leirni azokat.

S amint �tkoz�dva sz�gulda el�re,
H�t csak egy j�gfelh� gombolyul bel�le!
Elpaskolta kilenc helys�gnek hat�r�t;
A szeg�ny paraszt n�p sirathatta k�r�t.

Akkor a sz�lv�szek �sszevesztek rajta,
Egy foszl�nyt bel�le mindenik szakajta,
Hogy megosztozkodtak, szertesz�t fut�nak
�gy lett cs�nya v�ge a gaz mostoh�nak.

VII.

Ezalatt az ifju s t�nd�r Iboly�ja
Olyan messze j�rt, hogy!... Sz�p id� lett r�ja.
Egyszer R�zsa f�ln�z: "Lelkem, arra j�g van,
Hallga hogy z�g! sok k�rt tesz az a szomsz�dban.

R�hagy� Ibolya, nem tudv�n az �rva,
Hogy anyj�nak z�g ott iszonyatos �tka.
Mostoh�nak ugyan �tka kicsit tenne:
Jaj de az apj�nak is van r�sze benne!

V�gre eljutottak R�zsa v�ros�hoz;
Kert alatt Ibolya �gy sz�lt galambj�hoz:
"Sz�vem sz�p szerelme! h�t itthon vagyunk m�r?
Mondan�k egyet, ha meg nem haragunn�l:

"Hogy menjek ap�dhoz, j� le�ny l�temre,
Mint csavarg� szem�ly, cs�fra, sz�gyenszemre?
Bizony megmondan�: nincs ennek orc�ja;
M�sk�l�nb ly�ny lesz az �n fiam m�tk�ja!

"Jobb, ha itt maradok, s ahogy illik, v�rok.
Azalatt �n k�db�l palot�t csin�lok;
Te siess ap�dhoz �s k�vesd meg sz�pen:
Azut�n; ha kellek, j�jj n�szn�ppel �rtem."

"J�, maradj - mond R�zsa, - �rted j�v�k estig,
Palot�t vagy v�rat, �p�ts ami tetszik;
Nem er�ltetlek, mert b�lcsen megism�rem,
Hogy le�nyban nincs szebb, mint a sz�z szem�rem."

Indult. Ibolya meg csak les�, csak v�rta,
Hogy majd visszan�z, de nem tekinte h�tra,
Hanem elment; �s mint a tavalyi h�rul,
�gy elfeledkezett szeg�ny le�nyz�rul.

VIII.

Kapu el�tt �le az apja R�zs�nak,
Mellette a l�c�n urak is val�nak:
T�rv�nyt tettek ottan, mert a v�ros n�pe
Szabadon j�rt ki s be a kir�ly el�be.

Hogy megl�tta R�zs�t, monda: "Holnap jertek
M�r ti, fiaim, kik a juhon pereltek;
Este is lesz mindj�rt, dolgom is van m�ra:
Vagy b�k�ljetek ki, jobb lesz, �jszak�ra."

Mikor eloszlottak a bajos emberek,
K�rdi a fi�t�l: "Hol j�rt�l te gyerek?"
"Hol j�rtam?... h�t... " De most elpirult a k�pe,
Mert, ahol j�rt, igaz�n nem jutott esz�be.

Mond az apja: "No, majd ha meghallod amit
Mondani akarok, nem csavarogsz annyit:
Elvett�k neked a cseh kir�ly le�ny�t,
H�t falut kapsz vele, s h�rom arany-b�ny�t."

R�zsa egyet r�ntott a v�ll�n, s mosolyga:
"Ha megh�zasodtam, ez a kelmed dolga,"
S a Maros kuty�val j�tszott, mely azalatt
Ny�va, farkcs�v�lva el�be kiszaladt.

"J�l van, mond az apja, �gy dologhoz l�tunk,
M�r kiadt�k a l�nyt, m�g ma jegyet v�ltunk."
Jegyet is v�ltottak, s azut�n egy h�ttel
Mentek is a ly�ny�rt sz�p uras n�szn�ppel.

S�-r� a menyasszony, cseh kir�ly sz�p ly�nya,
Hajtja halv�ny k�p�t az anyja v�ll�ra;
S�rgetik er�sen; csak zokog, hogy: "Nem m�g!
Oh, b�r nyugodalmas kopors�mba menn�k!"

�gy sohajtoz, mert haj! egy idegen v��rt
Elszakaszt�k t�le r�gi szeret�j�t.
Most az �reg v�f�ly monda: "H�gom asszony!
Nincs halott a h�zn�l, akit �gy sirasson."

Megfog� a karj�t, s kivezette cs�nj�n.
K�nt pajkos leg�nyek tr�f�ltak a k�nj�n;
Ujjongatva vitt�k, v�g magyar t�nc pergett,
Minden �r�lt, csak a menyasszony kesergett.

IX.

M�sfel�l Ibolya kesereg b�v�ban,
Maga lett az �rny�k a f�nyes szob�ban,
Gy�szos sz�ve lelke, gy�szos a ruh�ja,
Mint hull� falev�l, s�pad sz�p orc�ja.

Tudta, hogy mi t�rt�nt: h�re futott annak;
Tudta, hogy elmentek, menyasszony�rt vannak;
Tudta, hogy a sz�ve megreped ha l�tja,
R�zsa �j hitves�t l�tni m�gis v�gya.

M�r j�nek. Kics�d�lt eg�sz v�ros n�pe;
Apraja �rege, a n�szn�p el�be.
Ibolya egy kold�st ablak�hoz intett:
"�reg, �n boldogg� teszem, �gymond, kendet;

"Kendet �s a t�bbit, csak majd ki�ltozz�k,
Mikor a menyasszonyt kapum el�tt hozz�k:
»Ne felejtkezzenek, urak, a szeg�nyr�l,
Mint elfeledkezett R�zsa kedves�r�l!«"

A v�n magyar kold�s m�g jobban levonta
S�veg�t f�l�re, s f�lre n�zve, monda:
"Nincs n�lam szok�sban k�rni, kiab�lni,
Csak bemenni s bent az ajt�f�lre �llni."

Hall� e besz�det h�rom cig�ny gyermek:
"Majd ord�tozunk mi, b�zza r�nk kigyelmed,
Hogy a sz� se' hallik; hanem azt�n mit �d?"
Felelt Ibolya: "No, ezt a sz�p palot�t."

Mint bukfencez� ny�l hentereg futt�ban,
T�sk�s �rd�gszek�r nyargal a puszt�ban:
Ment a h�rom fick� cig�nykerekezve
A n�szn�p el�, mert nem vala m�r messze.

Szintugy a n�p el�tt visszakarik�ztak,
S a kast�lyhoz �rve sz�rnyen kiab�ltak:
"Ne felejtkezzenek a szeg�ny L�z�rrul,
Mint elfelejtkezett R�zsa Iboly�rul!"

R�zsa feltekintett, �s visszaeszm�le
T�nd�r Iboly�nak sz�p vir�g nev�re,
Feltekintett s l�tta nyitott ablak�ban,
Megismerte kincs�t a gy�szos ruh�ban.

Se k�rdett, se hallott - a szob�ba terme:
"Jer, �leljelek fel, sz�vem h� szerelme!"
Monda, s �tszor�t� a le�nyt, hogy f�jna,
Ha esze ilyenkor a f�jdalmon j�rna.

Elb�mult a n�szn�p: "Hogy lesz m�r, a k�be!
Kett� a menyasszony: mi lesz m�r bel�le?''
H�t csak el�v�gtat egyik lovas leg�ny:
"No hisz' az egyiknek gazd�ja leszek �n!"

S felkap� nyeregbe a cseh kir�ly l�ny�t,
Aki meg�smerte benne h� m�tk�j�t;
Elviv� a pej l� a le�nyt s kir�lyfit,
Meg sem �llott velek nagy Lengyelorsz�gig.

R�zsa meg elvitte sz�p Iboly�t haza.
A kast�ly a h�rom rajk�nak marada:
Lefek�ttek benne, de hamar felf�ztak,
Szeg�ny purd�k, mert a puszta gyepen h�ltak.

***

^[*] Nagy f�nyes csillagot nevez �gy a f�ldm�ves. Lucifer, a
hajnalcsillag lesz. A. J.