Csik �s Gyergy� k�zt �szakkeletre
Egy vadon hegyl�ncz vonul kereszt�l:
Felette tar k�szirtormok �llnak,
Innen n�z le a Tark� keletr�l.

Mint a templom orgon�ja n�lk�l
�kveszitett, s szinte puszta volna,
Ugy a Tark� szirt-homloka n�lk�l
Gyergy�, a sz�p kerek hegyi r�na.

Sz�p t�j�k ez, hajdan a t�nd�rek
Orsz�g�nak volt kedvelt vid�ke,
Ott a szirten f�nylett Tark� v�ra,
F�lvil�gig l�tsz�k f�nyess�ge.

Ott �lt Tark�, a t�nd�r-kir�lyn�,
�s sziv�ben �rze l�ngszerelmet:
A Feketetenger, h� jegyese,
Minden �jjel sz�p v�r�ba termett.

F�ld alatt j�tt, titkos volt az �tja,
Titkon d�lt �l�re angyal�nak;
De megsejt� a Szentanna tava,
S fenhangon kimond� a vil�gnak.

Tark�, a kis j� t�nd�r kir�lyn�,
Hosszu k�nynyel virrasztott v�r�ban,
Arcza halv�ny l�n b�s sz�gyen�t�l,
S majd hogy meg nem halt gyal�zat�ban.

�szrevette b�j�t h�n szerette,
�s igy sz�la felhev�lt kebellel:
Hagy f�l, sz�pem, gy�szos b�natiddal,
Hagyj f�l, kedves, a hosszu keservvel.

Megn�v�k m�r, �n�ll�su lettem,
Sz�nd�komnak m�s nem �ll �tj�ba:
Esk�dj�nk meg, legy�nk n� s f�rj ketten,
K�rj�nk �ld�st sz�v�nk hajlam�ra.

�rtted �gtem, �rtted olvadoztam,
Felserd�lve ifju sz�p koromra;
Mindig forr� szivvel v�gyakoztam
Angyal-arczu t�nd�r birtokodra.

Tark� ifja meleg vallom�s�t
L�ngol� sz�v- s �rz�ssel fogadta;
Nem titkolta keble v�gy�d�s�t,
S igen szav�t nagy �r�mmel adta.

Nagy menyegz�t tart�nak, szerelmi
N�szfrigy�kre f�nyes sz�rt-lakukban
A vil�gnak minden fejedelmi
H�zn�pest�l megjelentek ottan.

Mily sz�p volt a v�leg�ny s ar�ja,
Emberajk nem tudn� elbesz�lni.
�lt�zetj�k ragyog� pomp�ja
K�pes vala mindent elb�v�lni.

Vigan �ltek, vigan mulatoztak,
Sokszor adtak f�nyes lakom�kot,
�s ha gyakran j� kedvre fakadtak,
Megvend�gl�k az eg�sz vil�got.

Sz�zadon �t �ltek boldogs�gban,
H�n szeretve egym�st mindv�giglen;
T�nd�r Tark� boldog szirt v�r�ban
Csak a b�nat volt m�g ismeretlen.

---

�j tan�csa l�n az �r�k l�nynek,
Hogy v�gezne a f�ldg�mb �gy�ben.
Z�rzavarba d�nt� a vil�got,
Hogy mindennek m�s alakja l�gyen.

Tark�t hagy� itt a b�rczi t�jon,
A kies Csik s Gyergy� k�zepette;
�mde f�rj�t t�vol f�ldhat�ron,
A Pontushoz eltelepitette.

Alig �rt el a Feketetenger
Istenekt�l megjelelt hely�re,
A sz�p Tark�t k�t iker gyermekkel
�ld� meg a szerelem nemt�je.

Sz�pen serd�lt a k�t sz�ke gyermek,
A t�nd�rn� lelki �r�m�re;
De f�rje�rt �lt�k a keservek,
Sok k�ny sz�llt az �zvegy b�s szem�re.

Serd�lv�n a gyerkek, az any�nak
N�ma k�ny�t olykor �szrevett�k;
K�rdezgett�k ok�t b�nat�nak,
Mignem azt elv�gre �t�rtett�k.

Mind k�t ifjat v�gy kezd� gy�t�rni,
Hogy atyjoknak lak�t f�lkeress�k;
B�r a f�ldnek kebl�n kell �tt�rni,
S �tjok hosszu, mint a v�gtelens�g.

Tark� �ket nagy felt�tel�kben,
Nem g�tl� b�r b�san v�lt meg t�l�k,
Gondol�, hogy van er� sziv�kben,
S ha elmennek, j� hirt hall fel�l�k.

F�jdalom k�zt v�ltak el egym�st�l,
Mint any�t�l j� fiak szok�nak.
Arczuk �zott a k�nyhullat�st�l,
De rem�nyben boldogok val�nak.

Az  O l t, ifju gondatlan hev�ben
T�rni kezde v�lgy�n b�rczen �t;
M a r o s  pedig ker�lve, sik t�ren,
V�lte sokkal biztosabbnak �tj�t.

L�tv�n anyjuk, kedves k�t fi�nak,
Cz�lja m�r is kett�s �tra v�lik,
Egyes�l�s! ki�lta ut�nok;
Sz�tszakadva nem �ltek sok�ig.

Hasztalan volt a sz�l�nek gondja,
Az  O l t  hetyke hangon felsikoltott:
Gyors vagyok �n, b�ty�m lass�, lomha,
� k�vessen, �n t�r�m az �tat.

Az any�nak nem volt m�r mit tegyen,
B�v�s var�zs vessz�j�vel sujta:
K�t foly� lett az iker gyermekb�l,
Igy indultak el a hosszu �tra.

A sz�p Tark� b�s el��rzettel,
N�ze-n�ze hosszason ut�nok,
Mig a gyerkek vas-felt�tel�kkel,
K�t vonalban �tnak indul�nak.

---

Nem csal� meg Tark�t rosz sejt�se:
A Marosnak kezd gyeng�lni �rja.
Mignem v�gre b�r nagy volt k�zd�se,
R�akadt a bujdos� Tisz�ra.

Vigy el engem, sz�g foly�, aty�mhoz,
L�tom arra tartasz habjaiddal;
F�rads�god, hidd el, meg nem b�nod,
D�s aty�m el�raszt jutalommal.

Elviszlek j� ifju a Dun�ig,
De le kell itt mondanod nevedr�l...
A Maros k�zd �s haboz sok�ig,
V�gre enged, mert fogy erej�b�l.

Igy �r�nek ketten a Dun�ig...
A Duna m�r �let�t kiv�nta;
Mit volt tenni engedett rem�nlve,
Hogy t�n atyja kebl�n lesz jutalma.

Ez alatt az Olt rohanva t�nt el,
Gyors fut�ssal egy sz�p r�nas�gon;
�mde �rj�s-nagy hegy l�nczokat lel,
S �tja megt�rt a v�gs� hat�ron.

�veken �t k�szk�d�tt sz�ntelen,
Nem tal�lva m�g seg�lyt se ottan;
�rez�, hogy �tja t�rhetetlen,
M�gsem lankad � az akaratban.

V�gre Verestoronynak t�j�k�n
�tat ronta nagy viaskod�ssal;
�s rohant, de �sszez�zott teste
Elgyeng�lt sok bukd�csol�ssal.

V�nszorogva ment a r�nas�gon,
S hal�t h�rg�st hallv�n a k�zelben
R�ismer ott bujdos� b�tyj�ra
V�ghangj�ban, hal�lh�rg�s�ben.

� maga is a roppant foly�nak
�rja k�zt lel� fel v�gny�galm�t;
Nem hiv�nek az anyai sz�nak;
Nem hiv�nek, s ugy vev�k jutalm�t.

---

J� nemzetek, ti kik elvesz�tek,
�ld�s sz�lljon s�rotok �j�re!
J� nemzetek, akik m�g leheltek,
Gondoljatok e gy�szos reg�re.