Szeg�nyebb pedig az�rt lett �vr�l �vre, mert minden �vben sz�letett egy gyereke. Mikor m�r t�bb gyereke volt, ah�ny lyuk van a rost�n, T�bi�s elindult vil�gg�, hogy munk�t keressen, a munk��rt p�nzt kapjon, a p�nzen meg kenyeret vegyen t�m�rdek gyerek�nek.

Ment, ment, mendeg�lt, s el�rt egy sz�les legel�re. Azon a sz�les legel�n egy kunyh� �llt. T�bi�s bel�pett a kunyh�ba, h�t ott lelte a juh�szt. �ppen sajtot k�sz�tett.

- Munk�t keresn�k, nagys�gos juh�sz �r - sz�lalt meg T�bi�s.

Mire a juh�sz azt felelte, hogy ami munka van, azt � elv�gzi, de egy darab sajtot j� sz�vvel ad. T�bi�s elfogadta a sajtot. A juh�sz meg s�rgette, hogy siessen, mert a legel� a h�tfej� s�rk�ny�, s ha a s�rk�ny itt tal�lja, megeszi sajtostul vagy an�lk�l.

De bizony a juh�sz elk�sett a s�rget�ssel, mert alig l�pett ki a kunyh�b�l T�bi�s, megj�tt a s�rk�ny, el�be �llott T�bi�snak, �s sz�rta a l�ngot mind a h�t sz�j�b�l.

Megijedt T�bi�s, de azt is l�tta, hogy ijeds�ggel nem sokra megy. �gy tett h�t, mintha nem f�lne. Meg sem v�rta, hogy a s�rk�ny mit mond, hanem r�t�madt nagy mer�szen:

- No, te koszos s�rk�ny, te mit keresel itt?

- Hogy �n mit keresek itt? - k�rdezte a s�rk�ny. - Ez az �n legel�m, ha nem tudn�d. Az meg az �n kunyh�m, s a kunyh�ban a juh�sz az �n juh�szom.

- M�rk�zz�nk meg - mondta T�bi�s. - Amelyik�nk er�sebb, az� lesz a legel�, a kunyh� meg a juh�sz. De j�l vigy�zz, rongyos s�rk�nya, mert �n rettent� er�s vagyok �m.

- J� - hagyta r� a s�rk�ny -, legyen, ahogy mondtad. De hogy m�rk�zz�nk?

K�r�ln�zett T�bi�s, s a szeme megakadt egy szikl�n.

- Hadd l�m - mondta -, mit tudsz kifacsarni abb�l a szikl�b�l.

A s�rk�ny egy �rva sz�t sem sz�lt, csak lehas�tott egy darabot a szikl�b�l. Azt�n a darab szikl�t a k�t tenyere k�z� fogta, ahogy a h�labd�t form�lj�k. Mikor ez megvolt, szor�tani kezdte. Nem sok�ig kellett szor�tani, lisztt� porladt a kem�ny szikla a mark�ban.

- Sz�p, sz�p - hagyta r� T�bi�s -, de �n enn�l t�bbet tudok. �n sav�t pr�selek a szikl�b�l.

Vett � is egy darab szikl�t, hozz�vette a sajtot, amit a juh�szt�l kapott, azt�n a kett�t �sszeszor�totta. A s�rk�ny odament, s megk�stolta, mi csepeg. Csakugyan sav� volt az.

- No - mondta a s�rk�ny -, ha te ilyen er�s vagy, legy�nk j� bar�tok.

- Nem b�nom - egyezett bele T�bi�s -, de csak akkor, ha �gy tekintesz, mint b�ty�dat.

Beleegyezett a s�rk�ny, s mindj�rt elindultak bar�ts�gban a legel�n. Addig mentek, m�g egy cseresznyef�hoz nem �rtek. Roskadozott a fa, annyi gy�m�lcs termett rajta.

- Egy�nk! - mondta a s�rk�ny.

Enni enn�k �r�mest - gondolta T�bi�s -, de soha nem tudn�k arra a f�ra f�lm�szni. De azt�n esz�be jutott, hogy mit kell tenni. Mindj�rt mondta is.

- Megfogod a fa tetej�t, leh�zod, s tartod, am�g �n becsereszny�zek. Mikor �n m�r j�llaktam, akkor j�ssz sorra te. Elv�gre a b�ty�d vagyok.

�gy lett, ahogy mondta, a s�rk�ny leh�zta a cseresznyefa koron�j�t, �s T�bi�s addig evett, m�g a hasa dobb� nem kerekedett.

- No - mondta a s�rk�ny -, eddig �n fogtam neked, most fogd te �nnekem.

Fogni m�g tudta T�bi�s, de tartani m�r nem. Mert alighogy megfogta a cseresznyef�t, a fa kiegyenesedett. T�bi�s pedig, ha eddig nem tudott, most megtanult rep�lni. Mikor m�r eleget rep�lt, lehuppant egy bokor t�v�re, egyenest egy ny�lra, amelyik ott h�s�lt. Megijedtek mind a ketten. A ny�l futott volna, de nem futhatott, mert T�bi�s ijedt�ben megfogta.

A h�tfej� s�rk�ny meg csod�lkozott, egyre csod�lkozott, nem �rtette, mi lelte T�bi�st.

- Engem az lelt - felelte T�bi�s -, hogy megl�ttam ezt a nyulat a bokorban, �tsz�kkentem h�t a cseresznyef�n, hogy el ne szalasszam. De meg is fogtam, ide n�zz!

A ny�lfog�s �gy megtetszett a s�rk�nynak, hogy T�bi�st megh�vta a faluj�ba.

Est�re meg�rkeztek a s�rk�nyfaluban a s�rk�nytany�ra. A s�rk�nyok �ppen vacsor�ztak. N�gyen �ltek az asztaln�l, az apa, az anya meg a k�t s�rk�nytestv�r, mindegyik el�tt h�t-h�t t�ny�r. Mert h�tfej� s�rk�nyok voltak mind. Mindegyik t�ny�rban birkatok�ny. A n�gy s�rk�ny olyan iszony� j� �tv�ggyal cs�mcsogott, mintha �gih�bor� k�sz�l�dne.

Mikor bel�ptek, f�ln�zett a n�gy s�rk�ny. Egyszerre huszonnyolc p�r szem szegez�d�tt T�bi�sra. Egy darabig csak n�zt�k a j�vev�nyt, azt�n a s�rk�nyapa megtudakolta:

- Ezt az embermiszliket mi v�gre hoztad ide?

- Tisztelettel besz�lj az �n bar�tomr�l, ap�m - mondta a s�rk�ny -, mert amilyen hitv�ny, olyan rettent� az ereje, s ha megharagszik, mindny�junkat felfal m�rg�ben.

- Ha bar�tod, sz�vesen l�tjuk - felelte a s�rk�nyapa, s mindj�rt meg is mutatta T�bi�snak, hova �lj�n. A s�rk�nyasszony t�ny�rt rakott el�be, T�bi�s pedig hozz�l�tott a birkatok�nyhoz. Egy feje volt szeg�nynek, nem h�t, mint a s�rk�nyoknak, de olyan �hes volt, hogy egy fejjel is t�bbet evett, mint amazok h�ttel-h�ttel.

Nem is m�velt egyebet a s�rk�nyokn�l, mint evett meg aludt. Mikor reggel f�l�bredt, egy kicsik�t megmosdott, azt�n le�lt reggelizni, sz�p lassan reggelizett - reggelizett, m�g meg nem sz�lalt a d�li harangsz�. Akkor m�r f�l sem kelt az asztalt�l, �gyis hozt�k az eb�det. Nem sietett az eb�ddel sem, hanem addig-addig eszegetett, m�g lesz�llott az este, megsz�lalt a harang, s t�lalt�k a vacsor�t. Vacsor�zni csak addig vacsor�zott, m�g el�lmosodott. Mikor el�lmosodott, el is aludt, s amikor aludt, egy falatot sem evett. De csak addig aludt, am�g f�l nem �bredt. Mert mihelyt f�l�bredt, t�st�nt el�lr�l kezdte az ev�st.

A s�rk�nyokn�l az a szok�s j�rta, hogy egyik nap egyik, m�sik nap m�sik hozta a vizet a k�tr�l. A v�zhord�shoz t�ml�t haszn�ltak, tizenk�t bivaly b�r�b�l varrott, �ri�si t�ml�t. Egy darabig udvariaskodtak a s�rk�nyok a vend�ggel, de hogy telt-m�lt az id�, a s�rk�nyanya egyszer csak �gy sz�lt T�bi�shoz:

- Ma te vagy a soros, eredj v�z�rt.

T�bi�s odasompolygott a t�ml�h�z, de �gy megijedt t�le, hozz�ny�lni sem mert. Hiszen megmozd�tani sem b�rta volna. T�prenkedett, mit tegyen, hogy tegye, hogy sz�gyenben ne maradjon. R�sz�lt h�t a s�rk�nyra:

- Gyere, mutasd meg, hol a k�t, hadd hozzak vizet.

Mire a s�rk�ny �gy v�laszolt:

- Vesd a v�lladra a t�ml�t, megmutatom.

- Vetn�m, vetn�m - ravaszkodott T�bi�s -, de ha a v�llamra vetem a t�ml�t, nem l�tom az utat, �s soha nem tal�lok haza a k�t mell�l.

A s�rk�ny fogta a t�ml�t, s elvezette T�bi�st a k�thoz. Sz�p, nagy k�t volt, h�t falu s�rk�nya hordta bel�le a vizet.

Hogy oda�rtek a k�thoz, T�bi�s fogott egy �s�t, s kezdte k�r�l�rkolni a kutat. A s�rk�ny n�zte, n�zte egy darabig, azt�n megk�rdezte:

- H�t te mit akarsz?

- Hazaviszem az eg�sz kutat - felelte T�bi�s -, legal�bb nem kell napr�l napra f�radoznunk a v�zhord�ssal.

Elkezdett a s�rk�ny jajgatni, siv�kolni, hogy ne b�ntsa a kutat T�bi�s, h�t falu s�rk�nya hordja onnan a vizet, s ha T�bi�s elviszi, kit�r a rettent� h�bor�s�g.

T�bi�s �gy tett, mintha habozna, azt�n f�lredobta az �s�t, s r�sz�lt a s�rk�nyra.

- H�t ha nem akarod, hogy a kutat hazavigyem, hozz vizet te helyettem.

- Sz�vesen - felelt a s�rk�ny, a t�ml�t megt�lt�tte, v�ll�ra vetette. Mikor m�r a v�ll�n volt a t�ml�, megsz�lalt T�bi�s:

- V�rj csak, s�rk�ny koma - azzal f�lugrott a t�ml� tetej�be. A s�rk�ny meg hazavitte a teli t�ml�t, a t�ml�n T�bi�st.

M�snap a s�rk�nyanya az erd�be k�ldte �ket f��rt.

A s�rk�ny �si s�rk�nyszok�s szerint hozz�l�tott, �s egyik f�t a m�sik ut�n t�pte ki t�vest�l. T�bi�s meg t�prengett, t�prengett, mit s�ss�n ki, hogy sz�gyenbe' ne maradjon.

Nem sok�ig t�prenkedett, mert esz�be jutott, mit kell tenni. Hozott volt mag�val k�telet, hogy megk�sse a f�t, amit majd hazavisz. No, h�t ezzel a k�t�llel kezdte k�r�lker�teni az erd�t. Megl�tta a s�rk�ny, megk�rdezte:

- H�t te mit akarsz?

- Hazaviszem az eg�sz erd�t - felelt T�bi�s -, legal�bb nem kell napr�l napra f�radoznunk a fahord�ssal.

- Jaj, jaj, jaj - sivalkodott a s�rk�ny -, eszedbe ne jusson megtenni! H�t falu s�rk�nya j�r ide f��rt, ha az erd�t hazaviszed, kit�r a rettent� h�bor�s�g.

T�bi�s �gy tett, mintha habozna, azt�n f�lrehaj�totta a k�telet, s �gy sz�lt a s�rk�nyhoz:

- H�t ha nem akarod, hogy az erd�t hazavigyem, hozz f�t �nhelyettem is.

- Sz�vesen - felelt a s�rk�ny, de most m�r nagyon m�rges volt. Mik�zben hol egy b�kk�t, hol egy t�lgyet t�pett ki gy�kerest�l a f�ldb�l, egyre azon tanakodott mag�ban, mik�nt v�gezhetne T�bi�ssal. Addig-addig tanakodott mag�ban, hogy beesteledett.

Gondolt�k, nem mennek haza, hanem ott �jszak�znak az erd�ben. T�zet raktak a t�parton, s lefek�dtek a t�z mell� aludni. A s�rk�nynak bund�ja volt, mag�ra ter�tette, T�bi�snak sz�re volt, � meg azt ter�tette mag�ra.

Mikor T�bi�s elaludt, a s�rk�ny leh�zta r�la a sz�rt, s bedobta a t�ba. �gy sz�m�tott, hogyha T�bi�s megf�zik �jjel, a teste megg�mberedik, akkor k�nnyebben elb�nik vele.

Aludt, aludt T�bi�s, am�g a f�z�s f�l nem �bresztette. Ahogy a szem�t kinyitja, l�tja �m, hogy a sz�r �szk�l a t�ban. Mindj�rt meg�rtette a s�rk�ny sz�m�t�s�t. Nem sz�lt egy sz�t sem, hanem vette a s�rk�ny bund�j�t, �s r�dobta a par�zsra. Azzal visszafek�dt a hely�re, s aludt reggelig.

Reggel �gy sz�lt a s�rk�nyhoz:

- Mit v�tett neked a sz�r�m, hogy a t�ba dobtad?

Azzal T�bi�s fogta a botj�t, �s r�csapott a bund�ra. A bunda elhamvadt �jjel a par�zson, s most egyszerre hamuv� lett.

- �gy j�rsz magad is, ha ki nem hozod a sz�r�m a v�zb�l - mondta T�bi�s, s a fog�t is megcsikorgatta, hadd ijedjen meg az a beste s�rk�ny. Ugrott is a s�rk�ny, mintha nem is s�rk�ny, hanem kiskutya volna, s kihozta a sz�rt a t�b�l.

Azt�n a s�rk�ny �sszek�t�zte a f�t, T�bi�s r��lt a facsom�ra, a s�rk�ny a v�ll�ra vetette, s hazavitte a f�t T�bi�ssal egy�tt.

D�lre �rtek haza. A s�rk�nyanya m�r v�rta �ket a kapuban. Elfogta a m�reg sz�rny� m�don, mikor l�tta, hogy a fia a h�t�n cipeli T�bi�st. Sz�lt neki, hogy besz�lni akar vele. Ezt mondta neki:

- Eltakar�tsd innen a bar�todat, k�l�nben le is �t, fel is �t, nem t�rlek meg a h�zn�l. H�t micsoda s�rk�ny vagy te, hogy �gy szolg�lsz egy nyomorult embermiszliket? Egy h�napja itt �l a nyakunkon, s m�g k�t szalmasz�lat sem tett keresztbe.

Vakarta a s�rk�ny a fej�t, vakarta, hogy most mit�v� legyen. Az anyj�val nem sz�llhatott szembe, ak�rmennyire f�lt T�bi�st�l. V�g�l m�gis �gy hat�rozott, hogy megverekszik T�bi�ssal, lesz, ami lesz.

- No - mondta neki -, gyere, verekedj�nk meg.

- Nem b�nom - hagyta r� T�bi�s -, de mit adsz, ha �n gy�z�k?

- Egy v�ka aranyat - �g�rte a s�rk�ny -, ha meg �n gy�z�k, akkor fogod magad �s hazam�gy.

Most meg T�bi�s kezdte vakarni a fej�t. Vakarta, vakarta, hogy mit�v� legyen. V�gre kis�t�tte, mit kell tennie. �gy sz�lt a s�rk�nyhoz:

- Legyen, ahogy akarod. De van egy kik�t�sem. Te mondod meg, hogy mivel vereksz�nk, �n mondom meg, hogy hol vereksz�nk.

- J� - hagyta r� a s�rk�ny -, verekedj�nk bottal.

- No, ha bottal vereksz�nk - mondta T�bi�s -, akkor menj�nk, s ki-ki v�lasszon botot mag�nak. Ha v�lasztottunk, megmondom, hol verekedj�nk.

A s�rk�ny kir�ntott egy sz�lf�t az �rok mell�l, let�rdelte az �gait, s bejelentette, hogy � azzal verekszik. T�bi�s egy fejszenyelet v�lasztott.

- Hol vereksz�nk? - k�rdezte a s�rk�ny v�rszomjasan.

- A diszn��lban - mondta T�bi�s.

M�r mentek is be a diszn��lba. El�l a s�rk�ny, m�g�tte T�bi�s. A sz�k diszn��lban a s�rk�ny a h�t fej�vel, a k�t sz�rny�val moccanni sem b�rt, nemhogy verekedni tudott volna. T�bi�s a fejszeny�llel kedv�re elcs�pelte.

Mikor a s�rk�nynak mind a h�t feje z�gott m�r, jajgatni kezdett, hogy hagyj�k abba, megfizeti a v�ka aranyat, mert T�bi�s gy�z�tt.

Azt�n t�prenkedni kezdett, hogy tegye ki T�bi�s sz�r�t. Addig-addig, hogy egyszerre csak �gy sz�lt:

- T�sszents�nk versenyt, b�tya. Ha te t�sszentesz nagyobbat, egy v�ka aranyat kapsz, ha �n t�sszentek nagyobbat, szeded a s�torf�dat, s hazam�gy.

- Nem b�nom - mondta T�bi�s.

Azzal bement a h�zba, a s�rk�ny telesz�vta mag�t leveg�vel, s akkor�t t�sszentett, hogy T�bi�s kis h�j�n a mennyezethez ragadt, �gy odacsapta a sz�l. Mikor megint l�bra �llt, megindult a szob�ban k�rbe a fal ment�n, ide is nyomott valami rongyot, amoda is nyomott valami rongyot.

A s�rk�ny n�zte, n�zte, azt�n megtudakolta:

- Ugyan bizony mit csin�lsz?

- �n csak azt, hogy minden lyukat bedugaszolok - felelt T�bi�s.

- Azt�n mi�rt dugaszolod be a lyukakat?

- H�t hogy a t�sszent�st ki ne eressz�k, mert ha kieresztik, nem megy sz�t a h�z a t�sszent�st�l. S ha a h�z nem megy sz�t, mib�l tudod meg, hogy �n t�sszentettem nagyobbat?

T�rdre borult a s�rk�ny T�bi�s el�tt, �gy k�ny�rg�tt, hogy ne t�sszentse el a fedelet a fej�k fel�l, szeg�ny s�rk�nyok fel�l.

- Ha nem akarod, nem t�sszentek - mondta T�bi�s -, de akkor ide a v�ka arannyal!

A s�rk�ny lem�rte a m�sodik v�ka aranyat is, azt�n �gy sz�lt T�bi�shoz:

- Vereked�sben, t�sszent�sben te vagy az er�sebb. De hadd l�m, ki er�sebb a ki�lt�sban. Ha te ki�ltasz nagyobbat, kapsz egy v�ka aranyat, ha �n ki�ltok nagyobbat, eltakarodsz a h�zunkt�l.

- Ki�lthatunk - egyezett bele T�bi�s -, de el�bb menj�nk a kov�cshoz.

- Menj�nk, menj�nk, de mi v�gb�l? - k�rdezte a s�rk�ny.

- H�t csak az�rt, hogy k�r�labroncsozza a fejedet. Mert ha k�r�l nem abroncsozza �gyesen, �gy sz�treped a fejed az �n ki�lt�somt�l, mint a f�ldh�z csapott toj�s.

F�ltette a fej�t a s�rk�ny, f�ltette mind a hetet, lem�rte h�t a harmadik v�ka aranyat is. Azt�n �gy sz�lt:

- Vereked�sben, t�sszent�sben, ki�lt�sban te vagy az er�sebb. De hadd l�m, ki er�sebb a csattint�sban. Ha te csattintasz nagyobbakat, kapsz egy v�ka aranyat, ha �n csattintok nagyobbakat, elhordod innen az irh�dat.

- Megpr�b�lhatjuk - mondta T�bi�s.

A s�rk�ny vette az ostort, s akkor�t csattintott, hogy T�bi�s azt hitte, lecsapott a vill�m.

- Add csak ide azt az ostort - mondta azt�n T�bi�s -, most �n csattintok. De a szemed hunyd be, ki ne ugorjon valamik�ppen. Nem venn�m a lelkemre.

Behunyta a szem�t a s�rk�ny engedelmesen. T�bi�s pedig megsuhogtatta az ostort, s olyat h�zott a s�rk�nyra, hogy az ostornak is f�jt. Azt hitte a j�mbor s�rk�ny, hogy a csattint�s cs�pte meg olyan cudarul, elismerte h�t, hogy veres�get szenvedett.

- Most m�r tudom, hogy mindenk�ppen er�sebb vagy n�lam.

- El�bb is tudhattad volna - felelt T�bi�s. - De l�tom, terhetekre vagyok, vedd a h�tadra a n�gy v�ka aranyat, �n a tetej�be �l�k, vigy�l haza b�kess�gben.

�r�lt a s�rk�ny, hogy v�gre megszabadul T�bi�st�l, h�t�ra kapta a zs�kot a n�gy v�ka arannyal, T�bi�s a nyak�ba �lt, azzal a s�rk�ny �getni kezdett T�bi�s faluja fel�. Ahogy �gettek, T�bi�s egyre biztatta a s�rk�nyt, �gy biztatta:

- Gy�, lovam, gy�!

H�t erd�n haladtak �ltal, h�t falun haladtak �ltal hazafel� menet. H�t erd� n�pe, h�t falu n�pe l�tta, hogy T�bi�s s�rk�nyh�ton lovagol. H�t erd� n�pe, h�t falu n�pe suttogta:

- N�zz�tek csak, ott �get a l�v�tett s�rk�ny.

Hangosan mondani nem mert�k, mert volt, aki a s�rk�nyt�l f�lt, volt, aki T�bi�st�l f�lt. Megmaradtak h�t a suttog�sn�l.

A s�rk�ny hazavitte T�bi�st a faluj�ba. A kapu el�tt kezet r�ztak, s elb�cs�ztak bar�ts�gosan. A s�rk�ny m�g s�rt is egy kicsit, mert �rz�keny lelk� volt.

Hazafel� menet a s�rk�ny elgondolkozott. Arra gondolt, hogy soha olyan kellemesen nem telt az ideje, mint T�bi�ssal. El�re f�lt t�le, hogy odahaza, a nagy s�rk�nyh�zban mennyire fog unatkozni.

Ahogy �gy f�st�lg�tt mag�ban, egyszer csak kacag�st hall a bokorb�l. Odan�z a s�rk�ny a bokorba. H�t l�tja, hogy egy r�ka kacag ott, csurom k�nny a szeme, m�g a farka is lobog, olyan j�l mulat. Gondolta a s�rk�ny, megk�rdi, min mulat, hadd mulasson � is, r�f�r, amilyen b�s.

- Ugyan bizony min kacagsz? - k�rdezte a r�k�t.

- Rajtad kacagok, s�rk�ny koma. Ki m�son kacaghatn�k?

- Rajtam? - �muldozott a s�rk�ny. - Mi�rt kacagsz rajtam?

- Csak az�rt - felelt a r�ka -, mert te vagy az els� l�v�tett s�rk�ny, akit �letemben l�ttam.

- M�r hogy tettek volna l�v� engem - m�ltatlankodott a s�rk�ny -, s�rk�ny vagyok �n, m�gpedig a jav�b�l.

Mire a r�ka elmondta, hogy T�bi�s tette l�v� a s�rk�nyt. M�gpedig azzal, hogy kicsalt t�le n�gy v�ka aranyat, pedig senki-semmi ember, aki nemhogy egy s�rk�nnyal szembe merne sz�llni, de m�g az ugat�s kuty�t�l is f�l. De ez m�g semmi, mert r�ad�sul a nyak�ba �lt, s �gy hajtotta v�gig az orsz�g�ton, mint a lovat.

Gondolta a s�rk�ny, ha m�r oda a becs�lete, legal�bb a n�gy v�ka aranyat szerezze vissza. Tan�csot k�rt a r�k�t�l, hogy mit csin�ljon.

- Gyere vissza - mondta a r�ka -, kilenc ty�k�rt meg egy kakas�rt visszaszerzem az aranyadat.

Mindj�rt megindultak a falu fel�. Amikor a ker�t�shez �rtek, T�bi�s megl�tta �ket. Tudta, hogy most vagy esz�be jut valami nagyon okos, vagy t�bb� semmi nem jut esz�be, mert a s�rk�ny elpuszt�tja. Erre mindj�rt esz�be jutott, ami kellett.

R�ki�ltott a r�k�ra:

- H�t nem kilenc s�rk�nyb�rt �g�rt�l? Most meg ezzel az eggyel akarod kisz�rni a szememet?

A s�rk�ny erre �gy megijedt, hogy ijedt�ben agyoncsapta a r�k�t, s haz�ig meg sem �llt.

T�bi�s meg palot�t �p�tett a rengeteg aranyb�l. Ma is ott �l kilencvenkilenc gyerek�vel. S a s�rk�nyok �gy f�lnek t�le, mintha mindennap s�rk�nyt reggelizne.