- Ma f�t v�gni megy�nk - mondta Mikkamakka.

- Csak er�sek jelentkezzenek. Eg�r Elek, ne ny�jtogasd az ujjad!
Gyenge vagy.

- Ezt r�m mondja! - m�ltatlankodott Eg�r Elek a szomsz�dj�nak, �s
f�l k�zzel kinyomott egy feny�tobozt. - Tapintsd meg a muszklimat!

T�rt�netesen L� Szerafin, a k�k paripa �llt mellette. Sz�gyenl�sen
len�zett, tekintet�vel megkereste a sz�rke avarban sz�rk�ll� egeret, s
reszketeg hangon mondta:

- Nem merlek megtapintani, mert belehalsz. K�l�nben t�nyleg pomp�s
izmaid vannak.

- Na ugye! - mondta Eg�r Elek, �s r�tartian beballagott az erd�be.
Mert m�gis... fav�g�s.

Az�rt persze �sszegy�lt a fav�g�brig�d. Mikkamakka mint brig�dvezet� �s fa�gyi szak�rt�, Sz�rnyeteg Lajos,
a legjobb sz�v� behem�t, Bruckner Szigfrid, a nagyhang�, �reg oroszl�n,
Aromo, a f�kezhetetlen agyvelej� ny�l, a fent eml�tett k�k sz�n� L�
Szerafin, Nagy Zo�rd, a l�pked� feny�fa �s a sz�kszav� D�md�d�m. Meg
persze Vacskamati, aki nem volt ugyan er�s. de azt mondta, hogy valakinek
a finom szellemet is k�pviselni kell a t�rsas�gban, s ki lenne erre �n�la
alkalmasabb!
A brig�dvezet� v�laszra sem m�ltatta. Sz�rnyeteg Lajos t�tott sz�jjal
n�zte (sosem l�tott m�g eleven finom szellemet), Bruckner Szigfrid
megvet�en elh�zta a sz�j�t, Aromo a t�rd�t csapkodta nevett�ben (m�g hogy
n�la finomabb szellemet, ki hallott ilyet?!), L� Szerafin azon t�pel�d�tt,
hogy vajon mit kezdenek fav�g�s k�zben a finom szellemmel, Nagy Zo�rd, a
l�pked� feny�fa a fej�t cs�v�lta, D�md�d�m csak annyit mondott: "d�m", majd
kis sz�net ut�n enyhe g�nnyal hozz�tette: "d�d�m". De az�rt magukkal vitt�k
Vacskamatit. Persze. Term�szetesen. Mert titokban mindny�jan szerett�k. Ezt
titokban Vacskamati is tudta.

Az erd� m�ly�n Mikkamakka kiv�lasztotta az alkalmas f�t. Egy
eukaliptuszt.

 - De hiszen tegnap m�g rep�l�t akart�l �p�teni - kotyogott k�zbe
Vacskamati.

Mikkamakka lekicsinyl�en r�pillantott.

- Rep�l� haj�t - mondta a foga k�z�l. - Olyat m�g nem hallott�l? V�zen
haj�, leveg�ben rep�l�, sz�razf�ld�n vonat.

Ez a v�lasz mindannyiukat elk�pr�ztatta. Hi�ba, Mikkamakka a fej, az
agyvel�, a v�llalkoz� szellem!

A fav�g�sban viszont el�g j�ratlanok voltak. Vitatkozni kezdtek,
hogyan fogjanak hozz�.

- El�sz�r is reggelizz�nk! - mondta Bruckner Szigfrid.

Lehurrogt�k, m�r csak az�rt is, mert d�lut�n k�t �ra volt. B�r
valamennyien tudt�k, hogy Bruckner Szigfrid a nap b�rmelyik �r�j�ban k�pes
reggelizni. S�t reggelt�l estig k�pes reggelizni. �s vitatkoztak tov�bb.
Hogy fejsz�vel kell elkezdeni, a f�r�sszel folytatni vagy ford�tva? Merr�l
kell oda�llni, hova d�l a fa, merre kell mell�le szaladni?

Nagy Zo�rd, a l�pked� feny�fa meg egyenesen azt mondta, hogy igaz�n
udvariatlan dolog egy f�t kiv�gni.

M�g a t�bbiek vitatkoztak, h�rman f�lrevonultak. Nevezetesen Bruckner
Szigfrid, Sz�rnyeteg Lajos �s D�md�d�m. Bruckner Szigfrid reggelizett, a
m�sik kett� meg el�vett sz�pen egy f�r�szt, nyissz-krr-zrr-nyissz,
f�r�szelni kezdte a f�t.

Mire ezek befejezt�k a vitatkoz�st (�s Bruckner Szigfrid a dereka
t�j�n j�rt a reggelinek), majdnem v�geztek is a munk�val.

- Vigy�zat, azonnal d�l! - mondt�k.

- Nehogy a reggelimre d�lj�n - mondta nekik tele sz�jjal Bruckner
Szigfrid.

Emezek meg kiab�lni kezdtek D�md�d�mnek �s Sz�rnyeteg Lajosnak.

- Ne �gy �llj, am�gy h�zd, emitt szor�tsd, amott laz�tsd, vigy�zz
jobbra, vigy�zz balra, al�, f�l�, emeld, engedd, toljad, vonjad, r�gjad,
v�gjad, kalap�ljad!

Ha csak kiab�lnak, az nem lett volna baj, de sajnos oda is rontottak,
r�ngatt�k, l�kd�st�k, d�f�lt�k, r�ncig�lt�k Sz�rnyeteg Lajost meg
D�md�d�m�t.

Ugrottak sz�zfel�. De szeg�ny D�md�d�m a nagy tolong�sban nem tudott
elugrani.

Puff - r�esett a h�t�ra.

- D�md�d�m, d�md�d�m! - sir�nkozott f�jdalmasan.

A t�bbiek rohantak vissza - m�g Bruckner Szigfrid is f�lbehagyta a
reggeliz�st, �s odafutott. Seg�teni akartak.

- A l�b�n�l fogva h�zzuk, a kez�n�l fogva, a fej�n�l fogva! -
rikoltoztak.

- Ugyan m�r, a f�t kell f�lemelni! - morgott Mikkamakka.

Nekiveselkedtek. De hi�ba er�lk�dtek, meg se moccant. A fa al�l meg egyre halkabban
j�tt a "d�md�d�m".

- �gyse b�rjuk, �gyse b�rjuk! - s�p�tozott Vacskamati.

- Ha ez a finom szellem, akkor edd meg! - ny�gte neki izzadva Bruckner
Szigfrid. S szomor�an hozz�tette: - Reggelire!Erre Vacskamati is be�llt emelni. De csak nem mozdult. Ekkor egy v�konyka hangot hallottak a h�tuk m�g�l.
- Majd �n seg�tek - csilingelte valaki.
Mind arra ford�tott�k a fej�ket. El�sz�r nem l�ttak semmit. Pedig L�
Szerafin m�g a szem�veg�t is feltette. Persze nem is igen l�thatt�k, mert
aki megsz�l�totta �ket, alig l�tszott ki a f� k�z�l. Akkora volt, mint a
kisujjam. Egy picike z�ld l�ny. Z�ld a ruh�ja, z�ld a haja, z�ld a szeme,
kis z�ld sityak a fej�n. A z�ld sityakon egy z�ld gy�m�nt. Mint a m�kszem,
akkora. De �gy f�nylett, hogy v�g�l is emiatt vett�k �szre.
- Aha - mondta Mikkamakka -, egy felcicom�zott sz�cske.
- Nem sz�cske vagyok! - ki�ltott az icike-picike l�ny. - Maminti
vagyok.
- Ne zavarj benn�nket, D�md�d�m�t mentj�k! - sz�lt r� Vacskamati.
�jra nekiveselkedtek a f�nak.
D�md�d�m meg csak jajgatott:
- D�md�d�m, d�md�d�m...
A z�ld l�ny oda akart furakodni hozz�, de Nagy Zo�rd szel�den eltolta
onnan.
- Ne l�batlankodj itt! - ny�gte.
Maminti futkosott h�t k�r�l�tt�k. De nem f�rt a f�hoz. Hol L� Szerafin
cs�nkj�ba, hol Mikkamakka k�ny�k�be, hol Sz�rnyeteg Lajos h�t�ba, hol Nagy
Zo�rd �gaiba, hol Bruckner Szigfrid s�r�ny�be, hol Aromo oldal�ba, hol meg
Vacskamati h�velykujj�ba �tk�z�tt.
- Engedjetek! Engedjetek! - ki�ltozta.
Mikkamakka fel�je fordult.
- Azonnal takarodj, hordd el magad, pucolj, l�pj olajra, t�nj el, nem
l�tod, hogy zavarsz?! Nem l�tod hogy D�md�d�m�t mentj�k?!
Maminti, a picike z�ld l�ny m�regbe gurult. Z�ld szeme vill�mokat
sz�rt.
- Ostob�k! - mondta.
A ruh�ja ujj�b�l el�vett egy z�ld var�zsp�lc�t.
Akkork�t, mint egy negyed fogpiszk�l�. Suhintott vele.
Mind s�b�lv�nny� v�ltak. Csak a szem�k forgott ijedten.
Maminti odas�t�lt k�zt�k a f�hoz. Csak �gy f�l k�zzel megemelte.
- M�ssz ki! - mondta.
D�md�d�m kim�szott, megk�nnyebb�lten tapogatta a h�t�t.
- D�md�d�m - mondta.
Azt jelentette, hogy k�sz�n�m. Azt�n m�g egyszer mondta, hogy
d�md�d�m. Ez meg azt jelentette: "Ha lehet, ezeket v�ltoztasd vissza."
Maminti megint suhintott a z�ld var�zsvessz�vel. Visszav�ltoztak.
H�l�lkodtak. Csak Bruckner Szigfrid morgott:
- Rem�lem, a reggelimet nem v�ltoztattad s�b�lv�nny�!
A t�bbiek nevett�k.
Mamintit, a kicsi z�ld t�nd�rt L� Szerafin k�k h�t�ra �ltett�k, �gy
vitt�k haza diadallal. M�ig is ott lakik k�zt�k.

---------------------------------------------------------------------------

D�MD�-D�MD�-D�MD�D�M
Mikkamakka nagy rikoltoz�sra �bredt. Majd beszakadt a dobh�rty�ja. Nem
csoda, mert �ppen az � f�l�be rikoltoztak. H�rman is. Nevezetesen Bruckner
Szigfrid, a ki�rdemes�lt oroszl�n, Aromo, a f�kezhetetlen agyvelej� ny�l �s
Vacskamati.

- Te meg Maminti lesztek a d�nt�b�r�k! - �v�lt�tte �ppen Bruckner
Szigfrid.
Mikkamakka el�sz�r is befogta a f�l�t.
- Mif�le d�nt�b�r�? - k�rdezte akkor.
De nem vette le a kez�t a f�l�r�l, mert amazok h�rman egyszerre
kezdtek kiab�lni. S�t odaj�tt Nagy Zo�rd is, a l�pked� feny�fa, s nem
sokkal k�s�bb L� Szerafin, a k�k paripa.
Most m�r �ten �v�lt�ztek.
- �nt�lem megszakadhattok az ordib�l�sban - mondta Mikkamakka -,
addig �gysem veszem el a kezem a f�lemr�l, am�g nem kezdtek csendesen
�s egyenk�nt besz�lni.
Arom�t v�lasztott�k sz�sz�l�nak, Mikkamakka levette a f�l�r�l a kez�t.
- Arr�l van sz�, k�rlek sz�pen, hogy Bruckner Szigfrid azt �ll�tja, �
itt a legnagyobb k�lt� - kezdte Aromo -, �s b�rmelyik�nkn�l szebb verset
tud kital�lni. Egysz�val henceg...
- M�g hogy �n hencegek! Igenis... Mikkamakka �jra befogta a f�l�t.
Mindenki Bruckner Szigfridnek t�madt.
- Hadd mondja v�gig Aromo.
Az oroszl�n elhallgatott.
- Elhat�roztuk h�t - folytatta Aromo -, hogy k�lt�i versenyt
rendez�nk. Mindenki k�lt egy verset, �s a v�g�n te meg Maminti, a kicsi
z�ld t�nd�r eld�ntitek, hogy melyik kapja az els� d�jat.
- Term�szetesen az �n versem - mondta magabiztosan Bruckner Szigfrid,
de megint lehurrogt�k.
- J�l van - mondta Mikkamakka -, ezen ne m�ljon.
F�l�lt a tiszt�s sz�l�n egy emelv�nyre Maminti mell�.
- Ki akar versenyezni? - k�rdezte.
Mindenki f�lemelte a kez�t, m�g Sz�rnyeteg Lajos, a legjobb sz�v�
behem�t �s D�md�d�m is. Valamennyien pap�rt �s ceruz�t ragadtak, �s vadul
nekil�ttak. Csak �gy sistergett a sok ceruza. Legels�nek Sz�rnyeteg Lajos
k�sz�lt el a verssel. F�l is �llt, hogy elszavalja.
A m�ltkor Mikkamakk�val f�t v�gni ment�nk az erd�re, de olyan szerencs�tlen�l d�lt a fa, hogy D�md�d�m al�szorult.
Huh�, fi�f�tty, lengettek, rengettek, f�ty�r�sztek, fityir�sztek a
t�bbiek.

- Ez nem vers, kik�rem magamnak! - d�h�ng�tt Bruckner Szigfrid.
- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! - m�ltatlankodott
Sz�rnyeteg Lajos.
Mikkamakka r�ncolta a homlok�t.
- H�t bizony - mondta azt�n -, kedves Lajos, ez t�nyleg nem vers.
- Mi�rt - lobogtatta a pap�rj�t Sz�rnyeteg Lajos -, amikor a sorok
sz�pen egym�s al� vannak �rva, �s minden sor nagybet�vel kezd�dik? Akkor
mi�rt nem vers?
Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje b�bj�t. Valami okosat akart
kis�tni. Ki is s�t�tt, mert amikor Sz�rnyeteg Lajos harmadszor k�rdezte,
hogy mi�rt nem vers, r�v�gta:
- Csak!
�s l�ssuk be, igaza volt.
R�gt�n sz�nre is l�pett a m�sodik versenyz�. Maga Bruckner Szigfrid.
P�zba v�gta mag�t, az �gre emelte tekintet�t, �s nekikezdett:

         `Ej, mi a k�! ty�kany�, kend
          a szob�ban lakik itt bent?`

- �llj - mondta Mikkamakka -, ezt nem te �rtad!
- H�t kicsoda? - h�borgott Bruckner Szigfrid. Ki az �rd�g �rta volna,
itt van, n�zd meg a pap�rt, nem az �n �r�som ez?!
- J�, j� - v�gott k�zbe Mikkamakka -, de ezt m�r r�gen meg�rta Pet�fi
S�ndor. Mi meg abban �llapodtunk meg, ha j�l eml�kszem, hogy mindenki a
saj�t vers�t adja el�.
- �gy van! - helyeseltek a t�bbiek.
- Ki az a Pet�fi S�ndor?! - kiab�lt Bruckner Szigfrid. - Sohase
hallottam a nev�t.
- El�g sz�gyen - mondta Maminti -, de a verset akkor is � �rta. L�gy
sz�ves, saj�t k�ltem�nyt el�adni.
- Na j� - mondta Bruckner Szigfrid. - Tudok �n m�st is. Ide s�ssetek!
P�z, arc az �g fel�. Nekikezdett:

         `Ej, kend, ty�kany�, mi a k�,
          itt bent lakik a szob�ban?`

- Hoh� - hadon�szott Aromo -, ugyanazt mondod kitekerve! �s r�ad�sul
r�m sincs benne.
- R�mnek kell benne lenni? - k�rdezte Bruckner Szigfrid Mikkamakk�t.
- H�t nem �rt - mondta az -, de ne az `Any�m ty�kj�t` mondjad. Ak�rhogy
forgatod, �gyis r�ismer�nk.
- Na j� - mondta �jra Bruckner Szigfrid -, akkor nem az `Any�m ty�kj�t`
mondom.
- Elkezdte:
- Ap�m ty�kja, �rta Bruckner Szigfrid.

         `Ej, ty�kap�, mi a k�,
          itt bent lakik a szob�ban kend?`

- Meg�lni, lel�ni, sz�tv�gni, elzavarni, kir�gni, sz�tf�r�szelni! -
d�h�ngtek a t�bbiek.

- �gy nem lehet szavalni! - h�borgott Bruckner Szigfrid.

- Bizony nem - mondta Mikkamakka. - Jobb is, ha abbahagyod. Itt
csal�ssal nem �lsz meg. Halljuk a k�vetkez�t!

Bruckner Szigfrid elsompolygott onnan, s Nagy Zo�rd, a l�pked� feny�fa
ugrott a hely�re. Szavalt, csak �gy zengett.

         `Legszebb �llat az anakonda,
          de nem tudja ezt ama konda,
          ha r�tereln�k ama kond�t,
          sz�ttiporn� az anakond�t.`

- Ugyan, mif�le vers ez! - mondta szemreh�ny�an Aromo. - Ilyen er�vel
azt is mondhattad volna:

         `Legszebb �llat az anam�nes,
          de nem tudja ezt ama m�nes,
          ha r�tereln�k ama m�nest,
          sz�ttiporn� az anam�nest.`

A t�bbiek tapsoltak, tetszett nekik Aromo g�nyol�d�sa. S�t, hogy
k�sz�r�lj�n a k�lt�tudom�ny�n esett csorb�n, Bruckner Szigfrid is
megsz�lalt:

- Vagy azt is mondhattad volna:

         `Legszebb �llat az anacsorda,
          de nem tudja ezt ama csorda,
          ha r�tereln�k ama csord�t,
          sz�ttiporn� az anacsord�t.`

Nagy Zo�rd tobozai v�r�sl�ttek a m�regt�l.

- �s azt nem mondan�d meg, mi a csud�t jelent az az anacsorda meg
anam�nes?

- Ugyanazt, amit az anakonda - kiab�lt k�zbe Vacskamati -, azaz semmit!
- Az anakonda igenis egy �llat - bizonygatta Nagy Zo�rd.

- Ki ismeri? - tette f�l a k�rd�st Mikkamakka.
- Senki - z�gt�k a t�bbiek.
- Nem �r! - hadon�szott Nagy Zo�rd. - Tess�k megn�zni a
Term�szettudom�nyi kislexikonban. Ha nincs benne, v�gjanak f�l t�zif�nak.
- Kinek van Term�szettudom�nyi kislexikonja? - k�rdezte Mikkamakka.
- Senkinek - felelt�k k�rusban.
- Ezen ne m�ljon - sz�lt ekkor Maminti, �s el�vette z�ld
var�zsp�lc�j�t. - Csiribi, legyen itt egy, csirib�, term�szettudom�nyi,
prics, kislexikon, prucs!
�s m�r ott is volt a l�ba el�tt.
Nosza, nekiestek, lapozt�k, csak �gy sistergett.
- H�nyadik bet� az �b�c�ben az `a`? - k�rdezte Vacskamati.
- H�tulr�l vagy el�lr�l sz�m�tva? - �rdekl�d�tt Aromo, de akkor m�r
Nagy Zo�rd diadallal felki�ltott:
- Itt van, az �tvenkilencedik oldalon. - �s olvasta:
- "Anakonda (Eunectes murinus): �llat, t�z m�tert is el�r�,
d�l-amerikai �ri�sk�gy�. �ldozat�t k�r�lgy�r�zi �s �sszeroppantja."
- H�t legyen neked ez a legszebb �llat - mormogta Aromo, de mit volt
mit tenni, el kellett fogadni Nagy Zo�rd vers�t, mert �me kider�lt, van
anakonda nev� �llat.
- J�het a k�vetkez� - intett Mikkamakka. L� Szerafin m�lt�s�gteljesen
f�l�llt, k�z�pre ballagott, meghajtotta mag�t:

         `Ha elpusztul a tulok,
          szarv�b�l lesz a t�l�k,
          de ha �n elp�szt�l�k,
          bel�lem nem lesz tulok`

- H�t az biztos - kiab�lt�k a t�bbiek -, mert m�r most egy nagy tulok
vagy!

- M�g hogy elp�szt�l�k - vihogott Bruckner Szigfrid. - Elp�szt�l�k a
r�h�g�st�l.

- Csend! - ki�ltott Mikkamakka. - Ki k�vetkezik?

- �n - mondta Vacskamati. - Egy eg�szen r�vid verset �rtam.

- Halljuk!

         `Szerda ablak�ban
          cs�t�rt�k �l,
          �s ord�t
          cs�t�rt�k�l.`

Egy darabig csend volt, azt�n Sz�rnyeteg Lajos megk�rdezte:

- Mi�rt cs�t�rt�k�l ord�t?

- Mert cs�t�rt�k - mondta Vacskamati -, ha p�ntek lenne, p�ntek�l
ord�tana.

- Idegen nyelveket nem tud? - akad�koskodott Bruckner Szigfrid.

- Nem - mondta Vacskamati -, ez egy m�veletlen cs�t�rt�k.

Mikkamakka megr�zta az eln�ki cseng�t.

- El�g - mondta. - Halljuk Arom�t!

Aromo f�l�nyes mosollyal s�t�lt a tiszt�s k�zep�re. R�zend�tett:

         `b�lomb�ki bag u fan
          b�lomb�ki big a f�n`

- Nem �r - ord�tott k�zbe Bruckner Szigfrid -, egy hangot se �rtek
bel�le! Arr�l nem volt sz�, hogy hottentott�ul is lehet verset �rni.

- Eszed tokj�t hottentotta - h�borgott Aromo -, ez igenis magyarul
van!

- Akkor �n megeszem a f�lem - mondta Bruckner Szigfrid.

- M�r meg is s�zhatod - felelte Aromo.

- Hadd mondja v�gig - pr�b�lt rendet teremteni Mikkamakka.
Aromo �jra belefogott:

         `b�l�mb�ki bag � fan
          b�lomb�k� big a f�n
          b�l�mb�k� b�g i fan
          bal�mbak� b�g � fin
          bilamb�ka b�g � f�n
          b�limbak� bag � f�n
          b�l�mbika b�g a f�n`

- Ez semmi - mondta L� Szerafin -, �gy egy gyerek is tud verset
csin�lni, ha ugyan ez egy�ltal�n vers.

- Igenis vers! - jelentette ki Mikkamakka, akinek �gy l�tszik,
tetszett ez a b�l�mb�ki. - S ha azt hiszed, hogy olyan k�nny� ilyet �rni,
rajta, bizony�tsd be! �rj egyet!

- Nem is kell le�rnom - mondta L� Szerafin -, kap�sb�l is elmondhatom.

- �s m�r mondta is:

         `k�mirel� k�tyual
          kam�rile k�ty�ul
          kumar�li kety��l
          k�mural� kitye�l
          k�m�rula k�tyiel
          kem�r�l� katy�il
          kimer�l� kutya�l`

- J�, j�, de ennek semmi �rtelme sincs. Mi az, hogy kimer�l� kutya�l?
- sz�lt Aromo. - Kimer�lhet egy zsebl�mpaelem vagy esetleg egy hegym�sz�,
de egy kutya�l!

- Esetleg elf�rad - vetette k�zbe Vacskamati. - Mi�rt ne f�radhatna el
egy kutya�l?

- Vagy a kutya nagyon nyomja bel�lr�l - kelt Bruckner Szigfrid is L�
Szerafin v�delm�re.

- Rendben - mondta Aromo -, de a m�dszer, ahogy a verset �rtam, m�gis
az �n tal�lm�nyom.

- Ez igaz - hagyt�k helyben a t�bbiek.

- Tal�lm�nynak nem rossz - ep�skedett Nagy Zo�rd -, csak versnek.

Mikkamakka megint csengetett.

- Halljuk az utols� versenyz�t!

Nagy pironkodva el��llt D�md�d�m, akir�l mindenki tudja, hogy csak
annyit tud mondani, d�md�d�m.

�gy szavalt:

         `D�md�d�m, d�md�d�m,
          d�md�-d�md�-d�md�d�m`

- Nem �r! - rikoltozott Bruckner Szigfrid. - Akkor �n meg azt mondom,
hogy:

         `Prampapam, prampapam,
          prampa-prampa-prampapam`

- Nono - mondta Mikkamakka -, csak az�rt kiab�lsz, mert nem tudod, mit
jelent D�md�d�m verse.
- Mi�rt, mit jelent?
- Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.
- Engem is? - k�rdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.
- Persze, t�ged n�v szerint is megeml�tett - mondta Mikkamakka.
- �ljen D�md�d�m - ki�ltott Bruckner Szigfrid -, adjuk neki az els�
d�jat!
- Adjuk! - kiab�lt�k a t�bbiek.
Mikkamakka �s Maminti egy bab�rkoszor�t helyezett D�md�d�m fej�re.
- Te gy�zt�l - mondt�k neki.
- Majd k�lcs�nadhatod a krumplif�zel�kembe - veregette meg a gy�ztes
v�ll�t Bruckner Szigfrid.
D�md�d�m meg boldogan elindult az erd� fel�, �s fennhangon d�dolgatta
a gy�ztes verset.

         `D�md�d�m, d�md�d�m,
          d�md�-d�md�-d�md�d�m.`