|
Köszöntelek |
|
Köszöntelek Tündérországban | |
|
Tündérek |
|
| |
|
Varázslatos lények |
|
| |
"Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig,
amit mondtam. Halandóból így lettem
halhatatlan."
|
|
Társalgó |
|
| |
|
Wass Albert - Igazgyöngyök |
|
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, S a kék vizekben tündökölt a hold, Tündér leány állott a tenger partján, S a hab lágyan, szerelmesen dalolt... De egy este... messze észak felől Orkán hadával érkezett a tél, A tündér sírt és fényes könnyeit Zúgó tengerbe hullatta a szél... Aztán elment... a tenger várta, várta, És fodros habja többé nem dalolt. Ködös, borongós, néma éjszakákon Sötét vizén nem tündökölt a hold... S a mélybe hallott tündér könnyekből Lettek a fényes igazgyöngy szemek... A gyöngyhalász néha megtalálja A mélybe rejtett tündér-könnyeket... Én is ilyen gyöngyhalász vagyok, És verseim az igazgyöngyszemek... Egyszer lelkembe zokogott egy tündér S azóta néha gyöngyszemet lelek... | |
|
Wass Albert - Álomtündérhez |
|
Add a kezed, úgy halkan, csendesen. Te nem lettél még hozzám hűtelen. Mikor mindenki csalfán elhagyott, Gyújtottál bennem reménycsillagot. Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta Te elvittél az álmodó avarra. S te mutattál mindent, ami ott terem A bűvös, varázsos álom-réteken. Ha megtépett az élet rózsabokra, Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. Ha vérző szív volt mellemen az érem, S töviskoszorú messiási bérem, Te glóriává változtattad azt, Virágot hintettél rám és tavaszt. Ha voltam bűnös, lázadó Kain, Vittél az eszme-Krisztus után, S hogy az igazság sugározzon rám, Vezettél fönt a néma Golgotán. Ha rám viharzott lent az ember átka, Vittél a béke messze csillagára. Féltem... kezed kezembe tévedett. Óh, örökre áldott legyen neved! | |
|
Bölcsességek |
|
| |
|
Árelle - Egy életnyi... |
|
Egy életnyi hosszú, hirtelen jött álom, Mely magával repít könnyű angyalszárnyon. Vágtatva fekete felhőkön, vörös napokon át Oda, hol életre kel a szél, hallod szavát A messziség bíborszín folyamának Hová a fűszálak mindig visszavárnak. Hol perzsel a láng, de meg nem éget, S egy kedves fűzfaág körülölel téged. Halandó nem álmodott szebbet még soha, S téged elvitt a Gondviselés bánatodtól tova! Antik ódák, ős mítoszok völgyébe, Istenek és titánok mágikus földjére. Ismerős ének csendül a távolban: Tündérek táncolnak sziromfátyolban. Te tudod dalukat, bár nem tanultad soha, Szellemedben van a letűnt idők kora. Magadban cipeled fényes isten lényedet, Hogy mindig újra megértsd a lényeget. Válaszokat kutatsz, küldetésed várod, Mit magadnak adtál: saját utad járod. Fénylények öveznek, akármerre nézel, Egyszerű halandó ezt fel nem éri ésszel! Liliomillatú szellő cirógatja arcod Te érzed, hogy érdemes folytatni a harcot. Elterülsz a földön, ezeréves fák alatt, És hogy itt kell hagynod: a szíved megszakad. Az vigasztal, hogyha felnézel az égre, Melyet egy istennő festett sötétkékre, Láthatod a Vénuszt, a lelked csillagát, A Múzsád és Éltetőd örök szigillumát! | |
|
Tündérek Jóbarátja |
|
| |
|
Lady Moontól:) |
|
| |
|
|
|
Vendégkönyv |
|
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [2667-2648] [2647-2628] [2627-2608] [2607-2588] [2587-2568] [2567-2548] [2547-2528] [2527-2508] [2507-2488] [2487-2468] [2467-2448] [2447-2428] [2427-2408] [2407-2388] [2387-2368] [2367-2348] [2347-2328] [2327-2308] [2307-2288] [2287-2268] [2267-2248] [2247-2228] [2227-2208] [2207-2188] [2187-2168] [2167-2148] [2147-2128] [2127-2108] [2107-2088] [2087-2068] [2067-2048] [2047-2028] [2027-2008] [2007-1988] [1987-1968] [1967-1948] [1947-1928] [1927-1908] [1907-1888] [1887-1868] [1867-1848] [1847-1828] [1827-1808] [1807-1788] [1787-1768] [1767-1748] [1747-1728] [1727-1708] [Korábbi]
Szép álmokat kívánok:Csillag :)
|
Hiányzol...
Hiányod átjár mint lyukas sziklát a parti szél,
Szivem jéghidegen vacog, de örökké remél,
Ha nem marad már semmi, amivel küzdhetnék,
Az ima érted és a vers mindig elkisér.
Hiányzol, mint esővíz a kiszáradó földnek,
Mint déli napfény sötét mélyben megbújó völgynek,
Mint reggeli harmat a frissen nyílt virágnak,
Mint Isteni békesség a lázadó világnak
Úgy érzem, hogy tövestől szakad ki a lelkünk,
Nyugalomra, örömre azóta se leltünk.
Beleláttunk a jövőbe, hogy mit veszíthetünk,
Hogy egymás mellett milyen életet élhetünk.
Hiányzik szép kis kezeid gyöngéd szorítása,
Arcodnak, ajkaidnak pajkos játszadozása,
Szemednek tekintete, amikor minden más megáll,
Ott és akkor elfelejtjük, hogy létezik halál.
Hiányzol nekem, napról-napra egyre jobban,
Mióta utoljára láttalak egy hideg alkonyatban,
Most a hangodat az emlékekből hívom elő,
Szemed csillogása, most szemeimből tör elő.
A legnagyobb, legszebb ajándékot tőled kaptam,
Valentin-napra, virágomat én is odaadtam
Kimondani nem tudom, úgy szeretlek téged,
Bárcsak mindörökkre együtt lehetnék Véled.
csücsök:) |
Hát bizony ez a mai nap már korántsem volt ilyen kellemesen őszies, nálunk inkább farkas-ordító hideg, szeles idő volt. Reméljük, ezért lesz még jobb is :) MOONka
|
Drága Barát!
Köszönöm a látogatásaid!
Sajnálom hogy nem tudtam jönni már rég!
Most itt vagyok és újult erővel kívánok Neked nagyon kellemes hátralévő hetet és kitartást a hétvégéig!
Sok-sok egészséget,vidámaságot és örömöt!
Sokszor ölel:D.Girl
|
Katics Website
Smile Island
Legyen nagyon szép ,felhötlen vidám napotok:):)
|
Békés, emlékezős estét kívánok :) MOONka
|
“Halottak. Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem kérve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.” Kosztolányi Dezső
Mindenkinek az emlékét a szívünkbe zártuk, mert Kassák Lajos költői szavaival valljuk, hogy “aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.”
“Csak az hal meg, akit elfelejtenek!” Mi nem felejtjük őket.
bandita |
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Isabo |
Voltam: Karácsony, Csillag, Ragyogás.
Vagyok:hétfő, kedd, szerda, ...nagymosás...
Vagyok reggelid és ebéded,
paplanod, párnád, hogyha kéred.
Csütörtök vagyok, szürke péntek,
már el is telt e csöppnyi élet,
s leszek, mint annyi más, ha vége:
halottak napján gyertya fénye.
Csillagtól....
|
Borongós, bús ősz öleli a levelüket vesztő fákat,
Az elmúlás krizantén illata simogatja a fejfákat.
Lehullott levelek tompítják a lépteink zaját, Hogy ne zavarhassuk az örökálmukat alvók végső álmát.
Ma gyertyát gyújtunk értük. Nekik szórja fényét a gyertyaláng.
Ezer színnel köszönti őket, megannyi bús illatú virág.
Imát mondunk, vagy beszélünk hozzájuk, Pedig nem is hallanak talán, S az emlékezés fájó könnye csordul végig sokunk arcán.
Olyan szép ilyenkor a temető, Ahogy ragyognak benne az arany gyertyalángok,
Mint a halottak lelkéből születő aprócska lángvirágok.
Állunk sírjaiknál és hangtalanul, a szívünkkel üzenjük, Lelkünkben még most is élnek, emléküket nem feledjük
*
Nyugalmas, szép, emlékezős napot kívánok Neked eltávozott szeretteid emlékével a szívedben.
Szeretetpuszillak: LadyMoon
|
Csendes, békés, emlékezős napot kívánok. Szeretettel gondolok rád: Lady W.
|
Hiányzol
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. - Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért... - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
: Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg
herceg:) |
Csendes,békés,nyugodt napot:)
Kati és Macsekok
|
Szia! Szép estét, és boldog Halloweent! Sok puszi: Hajni
|
Szép estét:) Kati és Macsekok |
Egy este, egy bizonyos, keserű este óta mindinkább azt hiszem, hogy számomra bizonnyal zöldszínű a boldogság, a szerelem.
Nőjjön hát bennem ez a zöld s vegyen körül, mint rengeteg, lesse sóváran a gyönyört - legyen oly zöld, mint a te zöld szemed.
Legyen az egész életem tengerfenék, ahol ezer algahajú csodaszörny villog szanaszét s a zöld borzalom mindent álomba von!
Olvasd ezt a mesét, ha akarod, mielőtt szemed este lehúnyod. - Boldogság? Kapunk naponta egy mosolynyi fényt s küldünk cserébe egy-egy költeményt.
/W. Broniewski: Boldogság/
csücsök:) |
Szia :) !
Egy éjszaka mikor minden lehetséges, ez nem vicces, nem nevetséges, az utcákon kóbor lelkek lesnek a boldog gyermekekből áldozatok lesznek, a világot szellemek járják az embert a sarkon túl várják, az erdőben farkasember vonyít életet sirat melyet átok szorít, vámpír bújik házak árnyékában semmi jó nincs szándékában, szemfogai nyakadba vájnak s az utca sarkán csak egy száraz hullát találnak, rubinvörös véred beszínezi ajkát jelezvén komor hatalmát, messziről a szél egy lány sikolyát hozza, az éjszaka szörnyeit csak ez a hang vonzza.
A temető éledezni kezd csak te lehetsz ki rajta veszt, öntudatra ébred mind ki holt sírból kel ki, Múlt, mi volt, a tükörből más arca néz elfordulni túl nehéz, ez nem álom, ez valóság már elhagyott a bátorság, démonokat visz a szél a Gonoszé ez az éj.
Segítséget ne is várj inkább este ne járkálj, csukj be ajtót, ablakot szíved félelemtől zaklatott, bújj be az ágyba, húzz magadra takarót! Ez a Gonosz Álma! Vegyél be egy altatót!
Boldog Halloweent!
bandita:) |
Puszillak: Csillag :)
|
Drága Tündértársam!
Most inkognitóban érkeztem :)
Szeretettel gondolok rád:Isa :)
|
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [2667-2648] [2647-2628] [2627-2608] [2607-2588] [2587-2568] [2567-2548] [2547-2528] [2527-2508] [2507-2488] [2487-2468] [2467-2448] [2447-2428] [2427-2408] [2407-2388] [2387-2368] [2367-2348] [2347-2328] [2327-2308] [2307-2288] [2287-2268] [2267-2248] [2247-2228] [2227-2208] [2207-2188] [2187-2168] [2167-2148] [2147-2128] [2127-2108] [2107-2088] [2087-2068] [2067-2048] [2047-2028] [2027-2008] [2007-1988] [1987-1968] [1967-1948] [1947-1928] [1927-1908] [1907-1888] [1887-1868] [1867-1848] [1847-1828] [1827-1808] [1807-1788] [1787-1768] [1767-1748] [1747-1728] [1727-1708] [Korábbi]
| |
|
|
|
Menü |
|
| |
|
Tündér-Pihenő |
|
| |
"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!"
/Jim Morrison/
|
|
Linkajánló |
|
| |
|
|