Másnap éjjel megint megjelent a leány, ezúttal hárfát hozott a kezében, és énekelt. Ainguszt egészen megváltoztatta a látomás. Nem tudott többé enni, és egyre fogyott az ereje. Egy teljes évig minden éjjel látta álmában a lányt, és közben egyre gyengébb és betegebb lett. A leghíresebb tündérorvosok is hiába igyekeztek orvosságot találni bajára. Végre elmentek Ulster tartomány földi királyának, Konhovárnak udvari orvosáért, aki híres tudós volt, és a betegek arcáról leolvasta mi bajuk van, sőt a házból kigomolygó füstből is meg tudta állapítani, beteg-e valaki a ház lakói közül vagy sem. Alighogy rápillantott Ainguszra, már tudta, hogy egy távol levő lányba szerelmes. Elküldött hát a fiú anyjáért, Boann istennőért, és így szólt hozzá:
- Fiad csak akkor gyógyul meg, ha rátalálnak arra a lányra, aki álmában szokta látogatni.
Egy esztendeig hiába keresték a lányt, akkor elhívatták Aingusz apját, Dagda tündérkirályt is, és tanácsot kértek tőle. Dagda segítségül hívta a munsteri tündérkirályt, Bodhot, akinek a hatalma Írország minden tündérére kiterjedt. Bodh egy esztendő haladékot kért, hogy azalatt megkeresse a lányt.
Egy esztendő múlva elmentek Bodhoz a válaszért a tündérdombra, és magukkal vitték egy kocsiban a beteg Ainguszt is. Bodh nagy lakomát adott tiszteletükre, azután elvitte őket a tündértóhoz. A tó mellett háromszor ötven aranyfürtös lány játszadozott, két-két lányt ezüstlánc kötött össze. Köztük volt az a lány is, akit Aingusz álmában látott. Csakhogy Bodh kijelentette, nincs hatalma a lány felett, aki egy másik tartomány, Connaught tündérkirályának a lánya.
- Menjetek hát el Ajlilhoz és Mevhez Connaughtba - mondta -, és kérjétek meg tőlük a tündérkirálylány kezét. (Ajlil és Mev voltak ugyanis ebben az időben a halandók uralkodói.)
Ajlil ekkor magához hívatta tartományának tündérkirályát, de az nem volt hajlandó hozzáadni a lányt Ainguszhoz. Halandók és tündérek megostromolták a várát, de hiába, mert a connaughti tündérkirály kijelentette, hogy a lány hatalmasabb varázsló, mint ő és önállóan rendelkezik a sorsa felett. Annyit azonban elárult, hogy egyik évben a lány emberi alakban jár a földön, a következő évben pedig madár alakot ölt. Azt is elárulta, hogy minden évben halottak napján a sárkánytóban található madár alakban, és háromszor ötven hattyú úszik körülötte. Ott megtalálják, de senki sem kényszerítheti a férjhez menésre, ha ő maga nem akarja.
Halottak napján tehát Aingusz elment a sárkánytóhoz, és íme, a tó vizén ott úszkált háromszor ötven fehér madár, kettő-kettő nyakán ezüstlánccal összekötve, fejükön pedig aranyfürtök. Aingusz emberi alakban állt a tóparton, és onnan hívta magához a lányt. A madár alakú lány azt felelte: kimegyek a partra, ha megesküszöl, hogy később ismét visszajöhetek a tóba, amikor csak kedvem tartja.
Így is történt. Aingusz átkarolta a lányt, és maga is fehér madárrá változott. Háromszor körülúszták együtt a tavat, ez volt a záloga annak, hogy Aingusz megtartja esküjét. Akkor elrepültek, és olyan szépen énekeltek, hogy amerre csak szálltak, az emberek három nap és három éjjel mély álomba merültek az énektől. Ettől kezdve a leány ott maradt Aingusznál, és boldogan éltek együtt.